kutyaélet

A kutyák nem sejtik,
hova megy az ember.
Minden percben várják.

Buksijuk lerakják
megszokott helyére,
hívják bogarászni.

Hogyha nem jön így sem,
sok rosszakat tesznek,
hátha jön dühében.

Két horkolás közt is
biztos visszafognák,
álmukkal ne menjen.

Fülük olyan éles,
meghallanak mindent.
Talán még a
pengesuhanást is.

Csak sejtettem épp, hogy
megváltozott arcod.
Azóta egészen
kutyául érzem magam.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.