Kõkerítés A Létezés Utca 11-Ben

Köveket raktak egymásra köröttem,
a város köré, mi embereket gyűjt,
mélyében szavak mardosnak, miközben
rabságom égve, csak kapukat került.

Hiába volt az megértve és nyitva
szabadba, mégis korláttal övezte
lépcső a mélybe kínálkozik itt ma,
égő kételyként a sírba születve.

Nem nekem épült, építve majd másnak
kell ez majd lenge boldogságot hozva,
enyém csak sebző láthatatlan rácsnak
álcázva fénylik, az Istent zokogva.

Ennyi a titkom, és sziklás a métely,
mit most desszertként nyelek le a mennyben,
szunnyadva kövön, és vízzel egy tégely
éltet erőtlen, ha szomjazom szennyben.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.