Kilélegzet

Kék abszinttal itatott elektródák
tekerednek merev kezeim köré.
Ventillátor dübörög a háttérben,
amíg egy száj narancs-szavakat beszél.

Már nem tudom, mi a tinta, mi a sav -
macskák rohangálnak át az éteren,
testükből áll össze az új akarat,
mely pálcára csavarja lélegzetem.

Két lábam - két rángó, kék egérzsinór.
Zárlatos a szív, a száj, a vér, a szem.
Ez a világ is egy kilégzés csupán :
testemben tíz hamburger, és éhezem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.