Nyírfa

Karcsú ágain méteres zöld szakáll
ferdé kileng, és újra visszaszáll
a vonzás örök törvénye szerint,
hogy újra lengjen fel és le megint.
Könnyű szél motoz, akár a csitri lány
kibontott, hosszú, loboncos haján,
és ring a nyír, bókolva hajladoz,
hullámot idéz, játékos zöld habot,
majd mintha ölelnék, megadja magát,
feltárul, mélyen kivillan ott az ág
törtfehér kérge, simulva csüng a fény,
szeliden kutat a titok rejtekén...
Figyelem régen, kiszemelt áldozat,
örzi a csöndet ablakom alatt,
suttyó fácskából közel anyányi.
Terül a lomb, s ha újra itt a nyári
hőség, ez őrtől rettenve visszahőköl,
tömör árnyéka megóv a rút időtől.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: -