Vakajtó
nem nőnek hozzám a tárgyak
a holmik idegenek, menekülnek előlem
szerelmek mosolyával bélelt
fényképek
parfümös levelek
rekedt gitárdalok
nem kötnek magukhoz
és nem kötöm meg őket én sem
apró szobám falait szeretem egyedül:
a sivatagsárga békét ami
belülre vetít messzi tájakat
a külvilágtól megvéd
olyan ez mint a lélek:
kifelé kopog, befelé hall
és nem szereti a felrántott ajtókkal
dühösen beszivárgó jazz-zenét
simogasd meg a faajtót
és meghallom:
itt vagy
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
