Horváth Előd Benjámin : Egy asztaltársaság körül (részletek)

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38697 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 21 perce
Farkas György 49 perce
Cservinka Dávid 2 órája
Filip Tamás 12 órája
Tóth János Janus 13 órája
Valyon László 22 órája
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Ózdi Annamária 2 napja
Kiss-Péterffy Márta 7 napja
Kiss-Teleki Rita 7 napja
Karaffa Gyula 8 napja
Egry Artúr 9 napja
Duma György 9 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 13 napja
Tóth Gabriella 15 napja
Vadas Tibor 15 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 18 napja
FRISS NAPLÓK

 A vádlottak padján 21 perce
A fény nem publikus 47 perce
Jószándékú párbeszélgetés 1 órája
Hetedíziglen 12 órája
az univerzum szélén 13 órája
Bátai Tibor 16 órája
négysorosok 20 órája
Minimal Planet 21 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 23 órája
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
Gyurcsi 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 2 napja
nélküled 2 napja
mix 3 napja
szilvakék 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Horváth Előd Benjámin
Egy asztaltársaság körül (részletek)

(VERTUMNUSZ)

És jó ha változásba jár. Megéletül nagyon.
Ha minden képbe mindenképp bejátszik, mondhatom.
Ha semmiért is, mondhatom. Ha bármi bárba jár,
kipróbál és lehallgat, átlebeg, sebész, király,
ha punk, ha traktoros, ha junkie, tán Ovidius.
És kertész lesz és nőt szerel. Vagy fát, vagy puskatust.
Az évszakok körül. Tán mégis elmerül, lehűl,
de addig slideshow, képre kép, a szíve bármi szűk.
És minden évszak én vagyok, mi arcod, én vagyok.
Vagy épp nem én vagyok, más arcba így fogózkodom,
bohóckodom. De jó ez így, ha bármi bárt belaksz,
e kört leírni, hogy leülhetésbe megmaradj,
gyakorta újrakezdve. Laksz tetőn vagy szőnyegen,
kinézve minden ablakon. Mi fétised, neved,
mi hajszíned, cipőd. Egyáltalán, hogy merre mész,
kalaplag és vasárnap. Tán viszonylag vár a rév.


(KHARÓN)

Van benne elszenesedés elég, ha kútgyomor,
vedel. S enyém. Naná, hogy semmi felhajtás, dobok,
csak maszlagok. Hát elvagyunk mi itt, az én s a Sztüx,
ha tudnák hány fokos! A függőség leül velünk,
azonosul, a függőség, barátom, mind vagyunk,
egymásnak, kéz a kézben. Börtönök, papok, kapuk.
Tulajdonképpen angyalok. Mert inni művészet,
de nem mindegy kinek. Én ebből is megélhetek.
Vagy úgy hiszem. Tán tévedek. Van annyi állomás,
sok ringatás, mi szép, sok szubtilis szamárkodás,
vagyok nagy orfeum, s a lényeg: lényem úszik itt.
Naná, hogy semmi tapsvihar. Csúnyább, mit színre vitt,
leroncsol és nem vált ki sem katarzist, sem panaszt.
Hogy űr, hogy novoKain. Öl, beolt, ha jön tavasz,
tavasz, mi rég nem volt. E hely engem lecsillapít,
vedelsz és elszenelsz, teszel-viszel csak. Jó ez így.


(CHAPLIN)

Tulajdonképp nem ér a glanca semmit. Körbejár
vagy körbeszar. S a történetje régi kongatás.
Feltáncol koldus, lesz király. Elasztikus nagyon.
Zabálja és kihányja mindahány s tovább oson
és bárhogy nyújtják, visszajár. Varázsa bélyegez,
lejátssza minda koszt. Különben is, mindenki tesz
reá és benevez, bekvadrál ebbe-abba itt,
és körbevédi: ház, kobold s a pénz, ha van vizit,
bebiztosít. Fantaszta-bálba jár és összefél
titánt, bikát és al-quaidát, bármi vélemény.
Hát így vagyunk. Vagy máshogy. Egyremegy, belényegül,
kilényegül. És több öröm, ha kaszkadőr, nem ül.
De mindig körbeül. Van díva, sok-sok kiskorú,
vagy nagy, mikor mivel, van kasztanyetta, vándorút,
egy interjú, egy hollywood, erőszak, kézmosás,
hiába vérkomoly és elpapol, ha szíve más.


(PÜGMALIÓN)

Szoborba, történetbe így beélni. Az enyém.
Elnézem, eljavítgatom. Fantáziálva rég,
ha egy vagyok, hát egyre egy a mérce és menet,
a másvilág, a ház, a táj és egyből egy lehet,
vihar, napéj, palatinus, belül leköt, kigyúr,
a test, az izzó, lankás szerkezet, ha agg, ha új,
a benne járható utak, s a mikro-traktusok,
hát ez, hogy van, ha bármi félelemre lenne ok.
A szem mutatja meg, hogy kaptam ezt is, él vagy áll,
akárcsak belsejét, a váz s a képesség honát,
csinálni ezt se nem lehet. Csak kapni, erre jött,
hogy persze nem hiába, csak ha tudnám, merre több?
A szem mutatná meg. Enyém, de énnel csak, nem megy.
Virrasztani, azt kéne tán. Folytatni, bármi lesz
(ne húzz el, Simeon a gyermeket, hadd várjak itt...),
hány reggel volt, egy reggelen, ha megmutatkozik...


(SZEMELE)

Legyen hibás a vers. Tegyen be kéjbe, jégmadár,
csak föl, annáleszekbe, pornográf egekbe át,
a megismerhetetlenségig és tovább. Narancs,
cikkekre bomlok fel, duzzadnak az erek s az arc.
Pigmentet álmodok. Csak testet, összetörhetőt,
legyen hibás, csak eltörült határ, csak ritka nő,
egy végpontján a szem s a haj, a kéz hogy merre visz,
egy másikon görcsös lábujjak és a klitorisz...
csak falloszok, csak könnyeid, csak néha alszom el,
nem érdekel, ha Héra, macska, bosszú, sőt, emel.
Mindennapulj belém. Viselj. Esendő korridor,
hüvely, lépkedj kedvedre rajta, nyitva bármikor.
Langy dombormű vagyok, hús-vér, te koncleső kutyám.
(Ősz van. Halálra dugtak. Jég és bőr. Végállomás.)
A gyermek, ajkak, maszk, harisnya, festő és a nyál,
pigmentre fény, holt pelikán avarba, visszajár.


(SID VICIOUS)

Tőlem jöhetne bárki, én leszarhatom magát.
Hogy újvilág, hogy szebb jövő, kit érdekel, babám,
csak mája van. Mi pillanat. Revolverén ravasz.
Hogy egyszer úgyis elkopódsz, öreg. Lesz hullaszag.
Mind Bacchuszok vagyunk, ha épp egy pillanatra is,
olyik kihányja, más meg rugdosódik és pisil.
Csinálunk káoszt egy-egy évre, aztán elmegyünk,
hát fogd, egyed. A roncsolás a legjobb legbelül,
ha történet, legyen. Mutathatok sokat. Bejárt,
bejártam. Útja vad és mámoros. Madame Profán.
Ha ütnek és ha visszaütsz, ha in concreto: élsz,
hisz egyszer úgyis... út, ha van, rövid, velős pergés,
hotelszobák és émelyg és és mennyi tű, mocsok,
az ember megdugá, megkostolá és élveze,
vala sztorim. S ti szép nézősereg, kapjátok be.


(HERMÉSZ)

Csak menni szoktam, játszani, belül van átkelés,
napéjbe lassú filmek, árvíz, puszta, fénytörés,
nincsen hazám. Kártyában, útban szerteszét lakom,
futár vagy révész. Csöpp bohémiák és alkohon,
bejársz, maradsz és visszatérsz. Ha szép, ha csúf, ha nyű,
ha férfi, nő, ha pegazus, könyvtár vagy emlékmű,
aszkéta, kentaur, parázna, buddha épp, vagy ász.
Bejártam és bejárt. Körút. Sakktábla. Lépj reá,
csakúgy bezár. A szívem földi véredényeken,
hajszálakon lakik. És benne sok mignon terem.
Hol swing-szagú robinzonád, hol játszmaíz lazít,
lopok, s teszek, történetem van, bármi hogyha ír,
megismerem, magamban hordom. A test körül,
a nők körül. Opálszín arcom sejlik, elvegyül,
beretteg és lehűl. A város, bolt és ágy, az öl,
az elkurvásodás. De nincs a csöndje legbelül...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 10:24   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-03-28 10:24   Napló: A vádlottak padján
2024-03-28 10:22       ÚJ bírálandokk-VERS: Ötvös Németh Edit nevető maszkok síró álarcok
2024-03-28 10:15   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-03-28 09:58   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 09:56   Új fórumbejegyzés: Farkas György
2024-03-28 09:53   Új fórumbejegyzés: Farkas György
2024-03-28 09:52   Új fórumbejegyzés: Farkas György
2024-03-28 09:51   Új fórumbejegyzés: Farkas György
2024-03-28 09:47   Új fórumbejegyzés: Farkas György