A szánkó(zás)
Havazott oly puhán, oly vadul
Fehér ágyneműt húzott minden kőhalom
Elég volt pár ora, pár varázslatos perc
Vastag hóréteg talált menedéket szánkomon.
Az erdő, oly csodás, misztikusan lélegzett
Percenként hópelyhek, követték minden léptemet
A sűrű fehér fák között, a hold a nappal bujocskázott
Csendes volt a hangulat, két fa halkan társalgott.
"Barátom, fatársam, te ki oly rég ismersz
Mondd el nekem, mi lett az emberekkel?"
"Pajtársom, kedves barátom, szomorú
Az emberek megfeledkeztek rólunk"
"Igazad van testvérem, szomorú
Már csak bálványokat imádnak"
"Folyton azzal foglalkoznak
Minket meg.. kivágnak"
A szánkó tovább halad
Számára minden lépés
Kedves ismeretlen
Száraz kaland.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
