Márciusi álomüzenet

Én nem e kornak írom ezt a verset,

de a Jövőnek. Álomüzenetnek.

Úgy szép a Nő, ha benne az a Holnap,

amit lelki szépsége felragyogtat.



Egy Leányban máig látom, mit láttam

gyöngyvirágfelhős Március tavában:

fehér csengett a kékben, az a kékség

kék álmú Kék volt, álmodó Reménység.



Márciusom, kívánom: olyan Holnap

köszöntsön be, melyben Szív felragyoghat,

melyben a Nő hű, kedves, és a férfi

szerető kézzel átkarolja, védi.



Márciusom, nem kell e Mának pokla,

ördögvigyora tiszta csillagokra!

Az Eszme kell, kék tündérségű fényben,

gyöngyvirágcsengés álmodó fehéren,



az Eszme kell, melyben Lélek a lélek,

szemek Hűséget vallani merészek,

bájos a Nő, féltőn szeret a Férfi,

-  s lenti Csillagban ott az Álomégi.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.