Nem film
Ott állok egy panelház előtt.
November vége, hajnali három...
A város halott.
Te is ott vagy, kilenc emelettel
feljebb - megközelíthetetlen,
forró, kék szférák között,
egy tornádó örvényeinek
magaslatán, hová nincs felfelé
vezető út...
Kalapom a szemembe húzom,
fekete kabát, így még árnyszerűbbnek
tűnök - valami gótikus krimi
rossz, már-már magát parodizáló
remake-je. Elhúz egy rendőrautó...
Értem jöttek - de nem, hisz nem
bűnöző vagy kósza árny vagyok,
csak egy bolond, még mindig
szerelmes diák. Nem visznek el,
ez nem film...
Ott állok. Egy panelház szürke
három dimenziójának árnyékában.
Hajnali három, sötét.
És a képsor sem úgy zárul,
ahogy a filmekben szokott.
A nap már nem kel fel soha,
a téli farkasordító hideg örök
marad, a város halott, és te
sem jössz le többé kilenc
emelet magasságból, hogy átölelj...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
