Nurejev (javított)

Én voltam a tánc élő démona.
A nevem: fogalom.
Útközben születtem egy vonaton.
Később beutaztam a világot.
A színpad lett az otthonom.
Leküzdöttem a gravitációt:
Körbetáncoltam testem bálványát,
Ahogy a lámpát este a bogár.
A fénykörön túl megszűnt a világ.
A közönség úgy leste táncomat
A borostyánszínű fényfalon át,
Mint gyantacseppbe dermedt ősrovar,
Míg percenként százszor faragtam át
Húsom élő, rózsaszín márványát.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.