Zárás

Inkognitós angyalok
szétivott agyak felett.
Kusza, dekadens sorok,
árnyékjáró szellemek.

Létezés.
A mozdulatok abszurduma
a pillanatok kéksavába ölve.
Utoljára felcsillanó
fáklyák valami
egyetemes, zöld életutánzat
maradványai felett.

Egy megfáradt, vörös szemből kék könny csorog,
hamuba írt, dalt reszkető zárósorok
definiálják, mit is jelent, hogy halott.
  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.