Fügefa és mirtuszkoszorú

Fákat öleltem benned
Hegyeket jártam benned
Tavak partján megpihentem
Hosszú útról visszatértem

Kávészseton kincsek
Öreg kapun rézkilincsek
Belémhasított villám
Itt az íróasztalomnál

Ébresztett fel hirtelen
Hangod, szemed, szavad
S elégett minden
S elég lett minden
Levendulaillat az ég alatt

Terasz szemben a Várral
Dunába borult csillagok
Leselkedő lámpák a szánknál
Karodba hullott szél vagyok

S párna voltam ágyadon
Csók egy puha tenyérben
Érintés az arcodon
Szelíd vihar hófehéren

Sötét bőrödön álom
Hittem, tudtam megtalálom
Eljön hozzám, körbefon
Megtart és karjába von

A föld, s gyökeret verek újra
Megnyúlt ágaim kilógnak az útra
Szagos virágaim a sárba szórom
Szirmaimat sárga ködbe oldom

Menni kellett hozzád, a szóért
Reménytadó biztatóért
Sebeim gyógyította kezed
Törzsembe vésted neved

Ahol öleltél béke volt,
Friss levél sarjadt ajkamon
Meghajolt a vézna hold
Harmat fázott az asztalon

Mellkasod bársonyán
Szunnyadt el szép fejem
Szíved hallgatta
Titokban jobb fülem

Dobbant a csend
Roppant az idő
Visszaszámolt már
Bennünk a jövő

S nem akartuk tudni
Ott , egy másik éjjelen
Félbetépett hajnalon
Hol félszegen megjelent

A búcsú, csak néhány napra
Szólt, s mi lett belőle
Elfogyott a napfény
Tornádó jött
Ágainkat is letörte...

S mégis a fügefa virul
Talán az árnyéka, néha szomorú
Szemem új földeket lát
Hajamba font mirtuszkoszorú...

Hívott, belémkarolt, hátulról átölelt
Elvitt, becézett, úgy szólt, úgy figyelt
Ahogy előtte, addig, más sosem.
Umesh, hogyan köszönjem?
Nem teszem...


Emlékszel,
Ahogy vártunk?
Tiszta, édes illat..
Jött egy szellő
S elvitte titkainkat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.