Kezemben a múlt heti újsággal, durván kifestve



Néha kibújik belőlem
a kisördög,
és eltakarja hosszan
a Napot.
Néha kibújik belőlem,
örökre,
és elfeledteti, hogy
vak vagyok.

Néha kibújik,
néha elémáll,
néha eltakar, háttérbeszorít,
de néha jó,
hogy valaki mellémáll,
s ha rossz is
átél és
felszabadít.

Néha kibújik belőlem
az ördög,
játszik velem,
majd újra eloson,
eltűnik, elsuhan
messze a jelennel,
és én csak zavartan
mosolygok a villamoson

kezemben a múltheti újsággal,
durván kifestve.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.