fehér-fekete
És elfehéredsz majd akkor,
mint tükörtojások nyúlós taknya reggelente
lent a tűzforró olajban. Mert napnál is világosabban
látod majd a véged, látod a lelked a pokolban. És a születését
nézed majd a körnek, amely a porban el fog nyelni téged. Mert az Isten sárga
szeme sarkából látja, figyeli, igézi, ahogy az embriódból újra por, abból újra
szél lesz. Akkor minden bizonnyal meghajolsz előtte, belefeketedsz tőle.
Mint a körmödre égő, gyászruhába bújtatott gyufa.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
