NAPLÓK: wolferl Legutóbbi olvasó: 2026-02-20 03:31 Összes olvasás: 37890| 19. | [tulajdonos]: Pálfi György: Taxidermia | 2007-01-26 10:02 | | Aki látta már Waters, Makavajev és Greenaway naturális filmjeit, azt nem érhette trauma, és nyugodtan koncentrálhatott a film felszín alatti világára. Aki viszont nem esett át ezeken a filmtörténeti edzéseken, talán a vetítés után odalett a vacsorája. Pedig Pálfi György filmje nem tartozik a legerősebb naturalista mozgóképek közé, már csak azért sem, mert képi világa rendkívül színpadias, precízen adagolt, stilizált vizuális anyag. Ennek ellenére a tavalyi Filmszemle fődíjas alkotása a hírek szerint nézőközönségének egy részét egyenesen sokkolta. Persze nem könnyű feldolgozni másfél órában a szexualitás, az erőszak és az emberi testnedvek szélsőséges ábrázolásának ilyen sokféle formáját. De ha a látvány mögé pillantunk, ebben a véres cirkuszi mutatványban felfedezhetünk valami általánost és izgalmasat. A Taxidermia Parti Nagy Lajos novelláinak felhasználásával készült, és ez sajnos legalább annyira erénye, mint hibája is a filmnek. Erénye, mert az alkotóknak sikerült Parti Nagy prózai univerzumát tökéletesen adaptálni képileg. Probléma viszont, hogy a szerző írásai már eredeti közegükben, papíron is túlságosan szövegközpontúak, így már a film első felében különösen hangzott az egyik szereplő szájából néhány erősen könyvízű mondat. Igaz, mivel a film fő alkotóeleme a groteszk, mint tűpontosan kivitelezett esztétikai minőség, szöveg és kép között ekkora stiláris szakadék akár rendezői szándék is lehet. Engem mindenesetre zavart, hogy a hadnagy úr alakján és orgánumán átütött az irodalmi alapanyag, ahogy később Balatony Lajos nosztalgikus visszaemlékezés-rohamán is. Minden egyéb viszont rendben van. A Taxidermia átgondoltan megkomponált három történetet tartalmaz, amelyek az emberi test és a halál körül forognak. Az első fejezet hőse Morosgoványi, kényszeres maszturbátor, aki végül egy feltrancsírozott disznótorossal közösül és felettese lövi fejbe. A másodikban Balatony Lajos, a szocialista evőversenyző lép színre, akit öregkorában több tonnásra hízva végül a saját túlhizlalt macskái falnak fel. A harmadik felvonásban pedig ifjabb Balatonyval, a preparátorral ismerkedhetünk meg, aki egy elmés szerkezet segítségével úgy lesz öngyilkos, hogy saját magát is preparálja. E három történetet a Hegedűs D. Géza által megszemélyesített orvos beszéde foglalja keretbe, aki ifjabb Balatony holttestében egy egész korszak torzójára bukkan. S valahol talán itt található a Taxidermia értelmezési kulcsa. Parti Nagy groteszk novellái ugyanis a közép-európai létforma évszázados vérgőzét és piszkait közvetítik, ami Pálfi művében összesűrítve, szimbolikus ábrázolást nyer. A nagyapa, az apa és a fiú útja logikusan csak egy irányba tarthat: a pusztulásba, amely azonban művészi torzóként, akárha egy darabja volna Günther von Hagens hírhedt testtárgyainak, e társadalom mementójaként az utókorra, azaz miránk maradhat. (Innen egyébként a cím, állatpreparálás, kitömés, azaz taxidermia.) Ugyanakkor a film egész világunk emberképét is megcélozza, s ez az egyetemessé válás leginkább az orvos kulcstartójára fűzött embrió-preparátumban érhető tetten. Ahogy Stanley Kubrick filmjének végén, a 2001 Űrodüsszeiában, itt is egy emberi magzat látható áttetsző gömbben, csakhogy ezúttal nem a kozmosz óceánján fényesen felmagasodva, hanem egészen új, méltatlan közegben, amolyan nadrágövre akasztható kabalának lefokozva. A Taxidermia ontológiai kérdésfelvetése keserű, s nemcsak ránk, történelemtől megvert magyarokra nézve. Ami az ezredfordulóra maradt, csak egy csonka test, amelyet múzeumi darabként a záró képsorban egy csomó fehér egyenruhás médiaklón figyelget üresfejű mozdulatlansággal, de a titkát nem biztosan sikerül majd megfejtenie. Az utolsó képkocka éppen ezért eredet és jövő kapcsolódási pontjába, a sötét köldöküregbe vezet. Végezetül fontos megemlíteni a film arcait, azokat a jellegzetes karaktereket, akik ezt a hihetetlenül sűrű anyagot jelenlétükkel és játékukkal hitelesítik. A rendező pazar figurákat toborzott filmjéhez, akik közül nekem legfőképpen Stenczel Adél és Marc Bischoff tetszett. (www.geocities.com/wolferlo ; www.index.veszprem.hu) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
