NAPLÓK: wolferl Legutóbbi olvasó: 2025-07-03 03:47 Összes olvasás: 36669| 16. | [tulajdonos]: Sosnowski: Aglaja. Apokrif | 2006-07-02 10:06 | Szeretem azokat a napjainkban játszódó, napjaink nyelvezetét (is) felhasználó kisregényeket, melyeknek hőse egy pszichésen és egzisztenciálisan széthullott fiatal értelmiségi férfi, talán mert korunk e jellegzetes városi figurájának sorsában gyakran van alkalmam önmagamra ismerni. Sosnowski könyvét olvasva úgy tűnt, megint rátaláltam egy ilyesféle remeklésre, ám a rafinált lengyel szerző legnagyobb örömömre alaposan megvezetett. A sztori persze úgy indul, akár az említett regénytípus egy nem túl bonyolult, de ügyesen megkonstruált kelet-európai változata. A narrátort felesége már az első lapokon elhagyja, ő maga pedig tönkrement házasságát siratva állást vállal egykori középiskolájában: irodalmat próbál tanítani napjaink analfabéta, mégis érettségire vetemedő generációjának. A tanári karban hamarosan ráismer unokafivérére, akivel egyre bizalmasabb viszonyba kerül, és aki a közös sörözések alkalmával hihetetlen történettel ajándékozza meg. A mese szerint Adam is szerelmi trauma áldozata, ám a vágy tárgya – egy Lilka nevű lány – az elbeszélő szerint nem ember volt, hanem – kapaszkodjon meg a jóhiszemű olvasó – robot. Be kell vallanom, gyermekkoromban olvastam sci-fit utoljára, és Stanislaw Lem művei sem érdekeltek különösképpen soha. Nos, Sosnowski könyve a kezdeti evilági alaphangulat után egy efféle cyber-világba vezet, miközben képtelenség eldönteni, egyáltalán mindez komolyan vehető-e. A regény címe mögé ugyanis nem véletlenül biggyesztették oda az apokrifet. Ez bizony regény a regényben, sőt igazából három regény egyszerre. A narrátor magánéleti válsága átfolyik Adam történetébe, mígnem végül kiderül, hogy az egész csupán egy fiktív regényvilág, írói munka végeredménye. Lényegében innen, a kötet derekától kezdődik az a könyv, melyet az olvasó eredetileg a kezébe vett. Megtudjuk, hogy a szerző által felépített történetet egy elfuserált zongorista mesélte el hajdan a szerzőnek, mígnem aztán a nyomtatásban megjelent regényben az egyik szereplő magára ismer. Életre kel tehát az egyik regényalak, hogy hitelesítse a fikciós történetet. Ha valaki talán nem tudta volna követni a cselekmény gerincének vázlatos ismertetését, nem csodálkozom. Valóság és fikció különös elegye teremtődik meg a kötetben, s az elbeszélő már abban sem lehet egészen biztos, hogy ő maga azonos-e önmagával, vagy talán – ahogy Lilka –, csupán egy KGB-fejlesztésű mesterséges test és lélek. Az Aglaja az 1962-ben született Jerzy Sosnowski első kötete, a szerző 2001-ben részt vett Budapesten az Elsőkötetesek Fesztiválján is, akkortájt az ÉS hasábjain is megjelent regényéből egy részlet. Mármost az egészet végigolvasva én magam arra jutottam, hogy a lengyel író posztmodern módra ötvözi a különféle műfaji elemeket. Az Aglaja részben szerelmi történet, de közben kémregény, krimi és sci-fi is egyidejűleg. S mivel a történet több évtizeden át pereg, ennek következménye, hogy jócskán belekóstolhatunk Lengyelország közelmúltjába és jelenébe, amely társadalmi atmoszféra és korrajz kísértetiesen emlékeztet a mi magyar vidékünkre. Ahogy egyik kritikusunk írja tehát, az Aglajában sokféle olvasó találhat élvezetet. Ám hiába minden trükk, írói lelemény, történetcsavarási bravúr, hiába a folyamatos feszültség, az izgalmas cselekményvezetés és a felszín alatt meghúzódó szimbolikus tartószerkezet, bennem mégis maradt egy jó adag hiányérzet. Az Aglaja számomra úgy ért véget, mintha szerzője nem tudta – vagy nem akarta – volna befejezni a könyvet, mintha a triplafenekű szöveg, a három önmegsemmisítő fejezet csupán azért szakadt volna meg, mert nem futotta már tovább írói cérnával. Egyre kíváncsiabban, feszültebben vártam a végkifejletet, de semmilyen kielégítő lezárást nem kaptam jutalmul lelkesedésemért cserébe.
Meglehet, a szerzőnek talán éppen ez a posztmodern lezáratlanság, rejtélyes útvesztő volt a célja, és akkor persze nem lehet egyetlen szavam sem, sikerült neki, amit eltervezett. Már csak azért is, mert azóta kissé bizalmatlanabbul figyelgetem barátnőmet, hátha nem is emberi lény, csupán egy szenvedély-cyborg: a kívánatos női hús alatt csak egy hideg, szívrabló gépezet. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
