NAPLÓK: nekem nyolc Legutóbbi olvasó: 2026-03-22 06:14 Összes olvasás: 12171| 4. | [tulajdonos]: 4. | 2010-09-10 09:30 | Miután délelőtt végzett hivatalos teendőivel, sétálgatott a Várban. Megállt egy távcső előtt, de nem nézett bele, inkább szabad szemmel nézte a panorámát. A folyót, a hidakat, a másik oldalt. Ragyogóan sütött a nap, de viharos szél fújt, ezért felhajtotta a gallérját. –Ugyanitt álltam ’45-ben, egy üteg parancsnokaként, és ugyanígy néztem a várost – gondolta.
Hazafelé a vonaton egy másik kitörölhetetlen kép tolakodott elő, egy kapu, felirattal. Beléptek a kapun, leírhatatlan érzés volt, és az a különös szag. Bejárták a tábor utcáit, a barakkokat. Az volt az érzése, hogy mindjárt szétrobban a feje, a szíve. Hangosan zihált. Arra gondolt, hogyan szökhetne meg úgy, hogy a csoport ne vegye észre. De végig keményen tartotta magát. Aztán, amikor a gázkamrából átmentek a krematóriumba, nem bírta tovább, kitört belőle a sírás. Támolyogva lépett ki a fénybe, maga mögött hagyva – a ki tudja, milyen nemzetiségű – vidáman nevetgélő, a kemencék előtt egymást fényképező turistákat.
Levette a táskáját a rácsos csomagtartóról, kinyitotta, és kivett belőle egy könyvet. Találomra kinyitotta valahol.
„Nincs a világon olyan nemzedék, amely ne bírna harminchat igaz emberrel. Ezek a Lamed-váv cádikok többnyire maguk sem tudják, hogy kiválasztottak. Vagy tudják, de azzal se mennek sokra, mert akit kiválasztottak, azt kiválasztották. Így van ez. Éppen harminchatan vannak ők, nem többen és nem is kevesebben. Ha csak egy is hiányozna közülük, az emberiség egyetlen jajkiáltással fulladna önnön vétkeibe. A harminchatok az emberiség szívét jelentik, és végtelen edényként fogadják be a világ összes fájdalmát. Tudjátok meg, ott vannak mindenütt. Isten csakis miattuk tartja fönn a világot. Közülük a leginkább sajnálatra méltó teremtmények azok, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy maguk is a harminchatok közé tartoznak. Nekik a világ elmondhatatlan szenvedés, gyötrelem, pokol. Előfordul, hogy a lelkük megfagy a szenvedéstől. Az andalúziai testvérek például tisztelnek egy könnycsepp alakú sziklát, amit ők egy ilyen öntudatlan Cádik megkövült lelkének tartanak. Ha némelyik öntudatlan Lamed-váv megérkezik a mennyországba, akad közöttük olyan, hogy az Istennek ezer évig kell dörzsölgetni, hogy fölengedjen s készen álljon a mennyország küszöbének átlépésére. És tudjuk, hogy sokan közülük sohasem tudnak megvigasztalódni az emberiség szenvedései miatt, s még Istennek sem sikerül megmelegítenie őket. Ezért azután a Mindenható – áldott legyen az ő neve – olykor-olykor egy perccel előreigazítja az utolsó ítélet óramutatóját.”
Azokban az időkben, amikor Isten teremtette a világot, nagyon sokan vettek részt ebben a hatalmas munkában. Erők, Szellemek, Hatalmasságok. Az egyik legnagyobb szellemet közülük, Q-nak hívták. Ez a Q. hihetetlenül öntelt, és felfuvalkodott volt, még a Mindenhatónál is nagyobbnak képzelte magát. Elhatározta, hogy saját univerzumot teremt magának, és a saját teremtményeivel népesíti be azt. Ezért azután, amikor a kohóból kivették az első, fehéren izzó emberi lelkeket, ő ellopta a mintát, leszállt a földre, és vörösen izzó démonokat kezdett teremteni. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
