NAPLÓK: Tépett Rétegek Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 16:35 Összes olvasás: 9491| 17. | [tulajdonos]: Tépő Donát: 5K / 2 | 2014-08-08 21:04 | 2. Katie
Egy botanikus kerttől néhány utcára, New York Brooklynban született, azon a nem túl nívós környéken, ahol az iskolák bejárata előtt már akkor is eldobott brown paper gyűrődmények és szétszórt töltényhüvelyek hevertek halomban. A fekák nem sokat szórakoztak megélhetés ügyben: tették a dolgukat. A falakat a terjedőben lévő hip-hop láz mintázta szét, tag-ek és graffitik festékpárájától bűzlött Prospect Heights-től a Canarise Park-ig minden utca, melyek sarkain embernyi boombox-ok osztották a modernkori verset a gyanútlan járókelőnek.
Aznap adta ki első lemezét a Public Enemy, Európában pedig épp leomlóban volt a keleti fal. Döglesztő májusi délután lehetett, mert még Katie anyjának is meggyűlt vele a baja. Minden bizonnyal élete legnehezebb napja volt ez, és egyben az utolsó is. Szülés közben ugyanis komplikációk merültek fel, s így másfél órával később Katie félárván született meg. A King County egyébiránt a legrosszabb hírű kórház volt a környéken, megkopott tejüvegén át látszódtak a Wingate Park sarki fái, ahogy Katie anyját eltolták a patológiára, mialatt őt meg egy átlátszó üvegkalitkába rakták, ahol kivárhatta, hogy mi lesz.
Az apjáról ugyanis nem sokat lehetett tudni, a születési anyakönyvi kivonatban a mai napig a Charles Bronson név szerepel a rovatában, amit Katie mindig is fenntartással fogadott. A legvalószínűbbnek azt tartotta, hogy egy azonos nevű bennszülött erőszakolhatta meg az anyját, mivel sem a híres filmszínész, sem az anyja nem hordozott magában jelentős kreolid bőrtípus ismérveket, Katiet viszont már az óvodában is a feketék asztalához ültették a menzán.
Kisiskolás koráig a nagynénje nevelte őt a gettó szélén, aztán véletlenül őt is lelőtték valami bandaháborúban, ami akkoriban a keleti és nyugati part között zajlott. Mivel Katie ekkor még csak tíz éves volt, és csekély számú maradék rokona sem kívánta gondozásba venni őt, nevelőotthonba kellett mennie.
Így került a 16. sugárúton lévő Foster nevelőotthonba, ahol hamar megtanulta, hogy az életben szabályok nélkül lehetetlen boldogulni, ugyanakkor, ha soha senki nem lépi át ezeket a szabályokat, akkor új utak sem nyílhatnak. Az otthonban kötelező lelkigyakorlatokról például rendszeresen hiányzott, s bár úgy érezte, magához képest sokat tett beilleszkedésének érdekében, a vallással való foglalatoskodást mindig is időpocsékolásnak tekintette. A Fosterben töltött évei alatt megtanult hanyagul viselkedni és felnőtt módjára hazudni. Mindenki kedvelte. A nevelőnők tőle kértek tampont, ha nekik elfogyott. A menzán alkalmanként félreraktak neki egy-egy lejárt szavatosságú gömbhalat, mert tudták, hogy az a kedvence. És az idő csak telt.
A tizennegyedik születésnapján az otthonbéli lányokkal a közeli Dyker Parkba mentek egy golfmeccset megnézni. A zöld fű és az értelmetlen játék látványa annyira letaglózta Katie-t, hogy azon a délutánon elhatározta el, profi golfjátékos lesz. Már másnap elkezdte a témáról szóló filmek és könyvek beszerzését, és az otthonbéli szobájában egy seprűnyéllel gyakorolt a szobatársak nagy örömére. Golfmániája hamarosan olyan mérteket öltött, hogy már a bentlakók is kezdték megutálni. A nevelőnők felszereltettek egy tampon-automatát. A menzán hétről hétre neccesebbnek tűnt a gömbhal állaga. Érezte, hogy nincs helye többé itt. De az otthonból való távozás csak két módon volt lehetséges: az ember vagy eléri a korhatárt és elzavarják - amire kellett volna még vagy két évet várnia- vagy jön valaki, aki felnőtté válásáig befogadja.
Katie csak egy módon találhatott magának nevelőszülőt: a testével. Zűrös múltjával és kamaszkorával nem sokra ment volna, akárhogyan is bájolog a jelöltek előtt, s igen valószínű volt az is, hogy ha eddig nem vitte haza senki, akkor most már nem is igen fogja. Kinek hiányzik a nappalijából egy tizenéves félvér golfos csaj?
Szerencséjére hamar peteérése volt, így már tizenhat évesen elindulhatott az éjszakába. Az otthon takarítószertárának kisablakát minden korabéli bentlakó használta az esti kilógásokra: éjféli felnőtt-mozik / görkorcsolyázás félmeztelenül a Gravesend Parkban / pattogatott kukoricadobálás a kingsborough-i egyetemi könyvtár sarkán, ahonnan az egész óceánra gyönyörű kilátás nyílik /a Fatboy Slim-es buli Brighton Beach-en, az első trip. Csodaszép emlékek.
Az egyik ilyen kilógás alkalmával ismerkedett meg Mortecai-al, aki kifejezetten bukott a korosztályára. Hetyke, butácska, kissé még éretlen lányok testileg kiváló arányokkal: még néhány évig biztosan feszes bőrrel, a lehetőségek felé meredező mellbimbóval, kemény popsival, éppen kiformálódott alakkal, felbontatlanul. Mortecai-nak már volt egy felesége, de meghalt 9/11-nél, mert nem kötötte be a biztonsági övét. Azóta a fiú lelkileg újjászületvén megpróbálta megvalósítani önmagát. Harminc évesen felmondott a közétkeztetéssel foglalkozó cégénél, ahol odáig egész jól fizető állása volt, és nyitott egy tetováló szalont Coney Island-en. Mindig is szeretett rajzolni. Csak most élő szövetre kellett. És ez is ment neki. Néhány év alatt a környék ismert varrómestere lett. Még Cypress Hill-ről is ide jöttek a latínók, hogy felkeressék az egy eldugott alagsorban lévő műhelyét.
Aztán jött a tizenhét éves Katie, és rögtön tudta, hogy ez hiányzott az életéből. Felesége halála után évekig kereste a megfelelő alanyt álmai beteljesüléséhez, de leszámítva néhány maláj kurvát, nem sok nő hagyott nyomot az életében. Nem akarta még egyszer végigjárni a társadalmilag elvárható konzum életviteli módszert, így aztán Katie-nek nem sokat kellett tennie ahhoz, hogy Mortecai magáévá tegye. A 9/11-es károsultakkal pedig szívesen kivételeztek a városban, Mortecai tehát minden gond nélkül kiválthatta a felügyeleti jogot a lány felett. Félévente kiküldtek ugyan egy illetékest, hogy megvizsgálja Katie életkörülményeit, de ilyenkor mindig szépen összerámoltak és kitakarítottak: felszedték az eldobált, ondótól beszáradt óvszermaradványokat, eldugdosták a segédeszközöket, a vazelint odaadták a szomszédoknak miután fertőtlenítették a padlót. Mortecai ilyenkor mindig készségesen felajánlott egy ingyen tetoválást a látogatónak, aki általában élt is ezzel.
De most már lassan Katie-nek is dolgoznia kellett valamit. Úgy döntött, golfleckéket fog adni jómódúaknak, mert azzal sokat lehet keresni és gyorsan. A Dyker Parkban csak úgy nyüzsögtek a Manhattanből kiutált sznobok, akiknek minden vágyuk az volt, hogy a csúcson érezzék magukat, akár egy alantasabb környéken is. A hirdetések hatására lassacskán meg is sűrűsödtek Katie napjai. Olykor persze extra szolgáltatást is kellett nyújtania az ügyfeleknek, férfiaknak és nőknek egyaránt, de ez nem esett nehezére, mert a világ kétféleképpen működött: vagy beállsz a sorba, és befogod a szádat a megjátszott boldogságod érdekében, vagy valóban végigszenveded az egészet. Mióta anyja meghalt, és a hazája megbombázta saját magát az olaj feletti hececáré miatt, amiben a nagynéni is odaveszett, Katie mindig is az előbbit választotta. A nap sütött, a pénz folyt, a festék fogyott, a bőr összehúzódott, és a bőr alatti pigmentek kiválóan szórakoztak.
A dolgok tehát jól mentek, sőt időnként még arra is volt pénzük, hogy elmenjenek néhány napra Brownsville-be kempingezni, vagy kézenállásban végigtornázzák magukat a Brooklyn hídon. Katieből elszállt a túlélés feletti kétségbeesés utolsó morzsája is, és végre igazán boldogan élt, hiszen meg volt mindene, amire vágyott: egy nagy hímtaggal rendelkező, és nemkülönben odaadó társ, egy lakás az égő olajoshordóktól füstös környéken, na meg a biztos megélhetés. Igazán nem panaszkodhatott, és hamarosan a világ még jobban kitágult előtte.
Mortecai-t egyre gyakran hívogatták tetováló-fesztiválokra, s így messzebbre is elutazhattak, mint a megyehatár. Egyszer aztán Európában találták magukat , egészen pontosan a szigetországi Edingurgh-ben, ahol egy nemzetközi találkozót rendeztek a megszállottaknak.. És Mortecai most már annak számított. Nem is szöszmöszöltek sokat a bepakolással. Levágták az évek óta hízó malacperselyt, és azonnal indultak a Royal Edinburgh Tatto-ra.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
