NAPLÓK: Karaffagyé: Szerintem a világ Legutóbbi olvasó: 2025-09-10 05:50 Összes olvasás: 30107| 56. | [tulajdonos]: Költészet Napja | 2008-04-14 10:51 | A Költészet Napi megemlékezésről jutottak az eszembe a következők:
A mai magyar irodalomban marginális szerepbe kényszerül az, aki vidéken él,vagy nem jár egyetemre, nem lesz bölcsész, esetleg "csak" tehetsége okán ír, autodidakta módon, a legősibb formában szerez tapasztalatokat az írás mesterségéről, azaz olvassa a klasszikusokat, kortársakat, és odafentről tehetséget kap hozzá!! Marginális szerepbe kényszerítí az ilyen alkotót a Budapest-centrikus magyar felfogás. Aki e határon kívül él, alkothat jót, jobbat, a legjobbat is, nagy az esélye, hogy művét senki, vagy csak igen kis számú olvasó fogja megismerni.
Miért is?
Könyvkiadásunk (már a támogatottra gondolok, mert a magán az működhet, csak a terjesztőhálózat tépi szét) az ismeretségekre, bratyizásokra, vagy az eleve kiválasztottakra épül, oda, azok közé bekerülni szinte megint csak lehetetlen vidékről. Nagy tisztelet az esetleges kivételeknek!!! A lapszerkesztőségek szintén baráti köröket ápolnak, esetleg mint a vásári majmot mutogatják az általuk nagy keggyel kiválasztott "idegen", vidéki alkotót. S mindeközben gerinceknek is illik törni, mert ha nem, megint csak a margón találhatja magát merev gerincével bárki! A Szövetségek bezárkóztak saját elefántcsonttornyukba, keseregnek a támogatások megvonása miatt, de arról nem beszélnek, hogy a közös borozásokon kívül mit is tesznek a magyar irodalomért? A pályázatok eleve leosztottaknak tűnnek ilyen messziről, ahonnan én is szemlélem. Tipikus példa volt a mai krotársak, vidékiek becsapására a jelenleg regnáló miniszter előző minisztersége idején kiírt pályázat elbírálása, tudjátok, amikor 200 milliót osztottak szét. Hogy kinek? Mikor? Hogyan? Mély homály!!!
Mindenütt ugyanazokkal a nevekkel találkozunk, minden díjnál, kitüntetéseknél, szerkesztőségekben, lapokban, ünnepekkor, felolvasásokkor, bemutatkozásokkor, mintha a magyar irodalom csakis tíz-ötven szereplős lenne! És ebbe a körbe mégis, hihetetlen sebességgel juthatnak be egyesek, de csak egyek, és hogy őszinte legyek gőzöm sincs, milyen kritériumok miatt, szerint: egyszercsak már ott vannak, forog a nevük, könyvük jelenik meg akár fiatalon, és máris az "első vonalban" találják magunkat. Mindeközben a vidéki írók-költők az ismeretlenségben, az elvetettségben leledzenek, és csak hatalmas szerencséjüknek, és többszörös tehetségüknek köszönhetik, ha ismeretlenségükből valahogyan sikerül kitörniük. Ám nem ez a mindennapos, inkább a mentális leépülés, a depresszió, a minden-mindegy érzése, a céltalanság lesz úrrá az alkotón ezek miatt. Rosszabb esetben alkotói válság, vagy tehetetlenség is.
És érdekes az is, hogy a fentebbi "stílust" példaként alkalmazva egyes vidéki "fővárosokban", megyeszékhelyeken az ott "hatalmon" lévő(k) ugyanígy csinálják!
Nomost, két eset lehetséges: vagy eleve így kell működnie a magyar irodalomnak, és rengeteg jó mű elsikkad, vagy ez egy tudatos, hatalomféltő és hatalommegőrző védekező reflex az éppen a parnasszus tetején székelők részéről! Egyik sem jó! De talán az utóbbi adna még reményt egyeseknek, hiszen jöhet egy tisztességes, valóban csak a tehetségeket, és a jó műveket felkaroló, segítő ember, szövetség, szerkesztő, és az élre állhat egyszer.
Mindensetre megdöbbentő, hogy nincsenek utazó hírszerzők az egyes szerkesztőségekben, könyvkiadókban, (országos lapokra gondolok) akiknek az lenne a feladatuk, hogy az ország irodalmi eseményeiről tudósítsanak. A hírek közé bekerülni is szinte lehetetlen. Mert pl, tele a net a mostani Pesti esményekkel, ahol xyz olvasott fel, adott elő, jelent meg, kapott kitüntetést, stb. Egy-két vidéki hír is felbukkan azért, de ott is mit látunk? Ugyanazok a Pestről ismert nevek!!! Hát ebben az országban mindenki Pestre akar hasonulni? Nyalni, élvezve az ízeket? Elfeledni, hogy saját környezetében milyen értékek vannak?
Én a megoldást a tisztességes irodalompoltikában látom. Abban, hogy egyenlő eséllyel indulhasson mindenki e pályán, ha már írni akar! Aztán szigorú szelekció működjön, de csakis a minőség alapján. A kóklereket, megélhetési írókat-költőket, szerkesztők seggét nyaló "jóbarátokat", tehetségtelen, többnyire máshol megfelelni nem tudókat, az irodalmat csak csajszerzésre használókat, a naiv és "szőke" irodalomszeretőket szerető és végigba..ó bakkecskéket, blöffölőket, az irodalmat bulvárosítókat ki kellene vetni a szakmának magából!!!
Még egy megoldás is van nekünk, vidékieknek: A világon nincs mit szégyelni! A vidéki létet aztán végképp nem kell! Ez egy állapot, a kulturáltságot, tehetséget nem befolyásolja. A helyi, a lokális a megoldás! Magunknak kell fórumokat teremteni, még akkor is, ha a szkeptikus "első vonalasok" azonnal az amatőrséggel, az egymást kitüntetgetéssel, az értéktelenséggel vádolnak meg!
Általános tapasztalatom, hogy odafenn halvány lila gőzük sincs az irodalommal foglalkozóknak, hogy idelenn milyen értékek vannak. Miért? Mert nem is olvasnak!! Széküket csak székelésre használják, vagy csak akkor állnak fel belőle, ha újabb nyaló nyelv közeledik nemes ülepük felé! Tapasztalatlanok, kulturálatlanok, és érdektelenek, nem érdeklődők ezek az emberek!
Egyes vidéki irodalmi programon sokkal nagyobb közönség van, mint a sztárolt, és a hírekben szereplő Budapesti eseményeken!!! Ez is tapasztalatom!!! És sokszor a rendezésben is amatőrebbek az amatőröknél!!! Csak náluk a pénz és a lehetőség!!!
Ennyi!!!
Akinek inge, magára vegye!
A többeieknek sok sikert, és még sok szép Költészet Napját!
karaffagyé
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
