NAPLÓK: FuturePlanner Legutóbbi olvasó: 2026-03-05 15:07 Összes olvasás: 28738| 12. | [tulajdonos]: Miért gondolom úgy, hogy mégse | 2006-02-02 00:34 | Hát tudjátok sokan mondták, hogy igéretes tehetség vagyok az őszinteség (szín)terén, de mégis úgy gondolom, hogy nem fogom folytatni a naplómat, mert egyelőre azt látom, hogy nem jók a dolgok amikre emlékszem. Nem jó, hogy elolvastam, és hirtelen a 3 évvel ezelőtti önmagam lettem, pusztán az emlékezet hatalmánál fogva. Nem jó, hogy újra, ugyan-olyan érzékenységet értem el, mint akkor, mert zavarttá tesz és olyan dolgokat teszek amiket nem kellene, ráadásul őszintén és belüről. Örültem neki, hogy kijöttem ezekből az állapotokból, mert már nem kell, hogy minden mozzanat különleges jelentőséggel bírjon, hogy olyan energiák szabaduljanak fel a környezetemben, amiket nem tudok magamban tartani, mert alulkontrollált vagyok a pillanat kedvéért.
Egyébként semmi különleges, csak az ami volt, és aminek nem kellene lennie, mert nélküle jobb. Te tudod, hogy milyen érzés az, amikor a második jelentésekben, a metakommunikációdban tudatosan élsz. Én már láttam, és annyira nem jó, túl nagy a tudatalatti szerepe, amit tudatosan próbálsz meg kontrollálni, és ennek az ellentmondásnak túl sok a konfliktusa, amit kitermel a jelenből. Nem szeretek abban az állapotban lenni, mert nem a legjobb, hanem csak elfogadható. Jobban szeretnék egy olyasmi állapotban élni, mint amilyen az utolsó pár hónap volt, nem elfogadható, hanem elég jó, hogy érdemes legyen.
Én nem szeretek shiftleni a különböző élethelyzetek között, és négyszer bocsánatot kérni, mert rosszul néztem rá valakire. Ebben csak az a durva, hogy kétszer egymás után annyira, hogy szóvá is tette. Lány volt és sajnos a nőiségének egyik szimbolumát vettem észre, és úgy gondolom, hogy nem kellett volna. Remélem, hogy úgy tudok tovább élni, hogy ez nem ejt foltot a jövőmön, sem kapcsolatunkban. Nem akarom, hogy belekeveredjenek az évekkel ezelötti dolgok a mostani életembe. Nem akarom, hogy olyan legyen mint egy folt amit nem lehet kimosni. Inkább csak kis csodákat akarok, mint amikor pénzt találok a kabátom zsebébe, és nem tudom csak sejtem, hogy hogyan és miért került oda. Ilyesmiket és nem olyasmiket, amiben nem érzem jól magam, mert folyamatosan bele kell éreznem a minden tettem következményeibe.
Nem menekülni szeretnék, hanem csak élni. Normálisan, a hyperézékenység, az 1500-15000 nélkül, amiben az átlagember csak 80-as érzékenységgel fut. Egyszerüen élni, és nem folyamatosan megélni a dolgokat. Nem tulélő, hanem életvidám szeretnék lenni. És ehhez, nem kellenek emlékeztetők a múltból, rossz dolgokról. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
