NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2026-07-08 12:18 Összes olvasás: 191642| 837. | [tulajdonos]: Önvédelem | 2020-03-02 18:19 | Első rész
Huszonöt éve élek Veresegyházon.
Amikor idejöttem lakni, még csak kb. ötezer lakos volt, mára megközelítik a húszezret.
Én a huszonöt itt leélt év ellenére "gyöttment" vagyok, pedig már felnőtt egy generáció azokból is, akik később születtek, mint amióta veresi lettem.
A mai fiatal felnőttek jelentős részének gyerekkorában én állítottam össze a számítógépét, a vállalkozások egy részének én készítettem az első honlapját.
Gyönyörű városunk társadalmi életéből is - bár mostanában azért nem olyan aktívan, de - kiveszem a részem. Ellenségem nincs, sokan szeretnek, megbecsülnek, bizonyos körökben tisztelnek is. Gyöttment létemre azért ez nem kis dolog.
Második rész
Pálóczi Ismét belengette a Versegyházas fantazmagóriáját, amit, jól tudjuk, bosszúból tákolt, hiszen a veresi találkozó dátumához időzítette, mivel őt nem kívántam meghívni, sőt.
"Most lettem, úgymond "valaki" (eddig kötetem sem volt). "
Ez azt jelenti, hogy eddigi visszafogottságát, szerénységét, alázatosságát - mint egy koloncot - most bátran leteheti?
Már nem emlékszem, hol és mikor, de Antal tett olyan kijelentést, hogy a saját költségen kiadott kötet nem az igazi. Pénzen vett önbizalom - ezt már én teszem hozzá.
Antal eléri azt, amit akar. Elérte azt, hogy nekem a Dokk már ne töltse ki gondolataim jelentős részét - ezért tulajdonképpen hálával tartozom neki, kigyógyultam egy függőségemből -, elvette a kedvem az Antológiától, elüldözte azok egy részét, akiknek valaha is volt más véleménye bármiről, mint neki.
Én sose féltem vitázni, de viszolygok attól, amit Antal vitának nevez. Egyszerűen rosszul érzem már magam, ha valahol csak a nevét meglátom. Vénségemre meg már jobban féltem az időmet annál, hogy olyanra fecséreljem, ami nekem kellemetlen.
Annak dacára, hogy Antal támadást fontolgat kedves városom ellen, és Verest és annak vezetőit nem féltem, hiszen a Hatalom gyakran teljes arzenállal indított támadásokat, azokat is könnyűszerrel kivédte.
Én magamat féltem.
Nagy ez a város, a mostani lakók legalább nyolcvan százalékát nem ismerem már, közöm nincs hozzájuk.
Szervezhet itt Antal bármit, ha nem keressük egymást, nem kell, hogy találkozzunk, nemhogy egymással, de még egymás nevével sem. Én biztos, hogy kerülöm még azokat is mostantól, akik kapcsolatba kerülhetnek vele.
Kérem Antalt, hogy ő se keressen, a nevemet se említse sehol, nyugodtan tagadja le, hogy ismer, hogy egyáltalán tudja, hogy ki vagyok!
Nem kívánom szeretett városomban a hátralevő időmet szabadkozással, magyarázkodással tölteni.
Én ennél hátrébb nem vonulhatok, nincs hova.
Harmadik rész
Antal békülékeny hangot üt meg, álságos módon.
Nem furcsa, hogy az agresszor engedi meg, hogy a sértett közeledhessen hozzá?
Ami kioktatásban, lekezelésben, véleményem hülyeségként való beállításában volt részem csak az Antológia kapcsán, az külön-külön is megérne egy misét!
Az is gusztustalan volt, ahogy a bíróság elé való citálásom végét előadta. Hogy megfordult a fejében, miből fizetjük be a megítélt büntetést?
Érdekes, a békéltetőn meg kijelentette, hogy pontosan tudja, ha pénzbüntetést kapnék, azt Dokkos barátaim összedobnák a számomra.
Ott még azt is hangoztatta, hogy lesz még feljelentés, mert nekem, mint egy bűnszövetségben, társaim is vannak.
"...betegségre hivatkozva próbálta kimenteni magát. (Valami műtét dolog..."
Antal szokása szerint a lényegre sosem figyelt, néhány szónál leragad. Az a "valami műtét dolog" egy rákműtét volt, aminek olyan következményei vannak, melyek lehetetlenné teszik - de legalábbis nagyon megnehezítik -, hogy órákra elhagyjam lakhelyemet. És én kimenteni magam nem a felelősség, hanem a személyes megjelenés alól akartam.
Attól egyébként nem tartottam igazán, hogy elmarasztalnak, felkészültem, időm volt, úgy gondolom, hogy Antal magánvádját el tudtam volna hárítani. Ha képviselő útján intézhettem volna a dolgokat, még egy orvosi szakvéleményt is beszerezhettem volna, ez - a jegyzőnő szerint - mintegy hatvanezerrel növelte volna a költségeket. Ennyivel kevesebb jutott volna Antalnak a kötetére.
Zárszó
Igen ritkán nézek fel a Dokkra, akkor is gondosan kerülök néhány nevet. Nem érdekel, hogy az egyiknek a múlandója szép versek volt e, és hányszor volt a TV-ben, az se, hogy a másik - attól függően, hogy páratlan hét van-e vagy páros, illetve, hogy délelőtt vagy délután, éppen ön-ön kitiltását kéri-e a Dokkról, vagy egyéb követelései, javaslatai vannak.
A DOKK_FAQ -on olvasott írásra reagáltam. Viszont, ha már ezzel kapcsolatban írtam, nem tudtam megállni, hogy ne írjak le még néhány olyat, ami magyarázza mostani kapcsolódásomat a Dokkhoz.
Én azért reménykedem, hogy rossz érzéseim csökkennek majd, de úgy érzem, ehhez nem nekem kéne változnom.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
