NAPLÓK: kéretlen intimitás Legutóbbi olvasó: 2026-02-06 14:59 Összes olvasás: 19390| 8. | [tulajdonos]: önvizsgálat | 2018-11-10 13:37 | "Egy másik ember szövegével foglalkozni olyan, mint amikor vendégségbe megyünk, vagy egy idegen bolygóra, földrészre látogatunk. Nem viselkedhetünk úgy, mintha a vakok országában járnánk, akkor sem, ha van egy fél szemünk."
Idézet Vajdics Anikó naplójából.
Nagyon találó megfogalmazása egy elemi szabálynak. Megszívlelendő.
Sajnos megtettem mással, s velem is megették már, hogy ...
Azt hiszem, ilyen esetekben tör ki a lázadás, a balhé, vagy alakul ki ellenállás. | |
| 7. | [tulajdonos]: !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! | 2018-11-10 10:18 | A TÖKÉLETES VERS AZ, AMI TÖKÉLETESEN KIFEJEZI AZT AMIT A SZERZŐ EL AKAR MONDANI.
MONDOM EZT ÚGY, HOGY TUDOM, MERT TANULTAM, HOGY NINCSENEK ABSZOLÚTUMOK.
DE, TUDOD, TUDNOD KELL, HA JÓ EGY VERSED,
ÉS KÉSZ VAN!
LEHETETLEN RAJTA VÁLTOZTATNI, JAVÍTANI NEM, CSAK RONTANI LEHET.
ÉVEK MÚLVA SEM. ÉVEK MÚLVA IS.
AKI NEM ÉRTI MOST, LEHET EGYSZER MAJD MEGÉRTI.
ADDIG IS, EL A KEZEKKEL, HOZZÁ NE ÉRJEN! SE BOTTAL, SE FEHÉR KESZTYŰVEL, BÁRKI IS AZ.
AZ ÉN TÖKÉLETES VERSEIM:
1. VISSZA
2. SORAIM
3. SZÜLEIM
4. NAPI VERS
5. ÁLMOMBAN
6. ÍVET HÚZOTT
7. IDŐTLEM
8. MAGÁNY
9. ÖNVÁD
10.SÍRVERS
11.LENNI CSAK
12. KIS HATÁRSÉRTÉSEK
13. EGY KÉP
14. ...Még ezután írom meg
.
.
.
.
stb.
| |
| 6. | [tulajdonos]: trauma | 2018-11-10 09:26 | KÉTSZER
TÖRTÉNT
VELEM,
EZEN AZ OLDALON,
OLYAN ESEMÉNY,
AMI KÖZBEN,
ÚGY ÉREZTEM MAGAM,
MINT AKIT ÉPP MEGLINCSELNEK.
S MÉGIS ITT VAGYOK!
VALAMIÉRT SZÜKSÉGEM VOLT ERRE AZ ÉLMÉNYRE, HÁT BESZEREZTEM.
| |
| 5. | [tulajdonos]: pár gondolat a statról. | 2018-11-09 21:30 | A Volt egy pillanat című naplóból jövök.
Próbáltam elterelni a figyelmemet arról, hogy weinbergerrel milyen jól lerántottuk a hangulatomat..
Most állíthatom helyre, egyedül.
De nem is tudom, mit vártam tőle!
Azt sem, hogy ő mit várhatott én tőlem.
Szerintem nincs túl jó passzban.
Most már én sem.
Szeretek beszélni a számomra fontos, és érdekes dolgokról, mert közben új megértéseim lesznek a témával kapcsolatban. Kvázi, "tanítva" tanulom a dolgokat.
Egy biztos, weinberger nem tanulni jött hozzám. Talán azt hiszi...nála van a bölcsek köve. Én meg azt, hogy nálam.
De, csak nem gondolta tán, hogy olyasmiről beszélek, amiről nem vagyok alaposan meggyőződve.
Talán, nem jól értettük meg egymást.
És ez kudarc. Nekem. Ez fáj nekem. Hogy nem is akartuk megérteni, amit a másik mond.
Mert nem az a lényeg, hogy mi a statisztika, mert abban már régen megegyezés született, lásd a szótárakat, hanem, hogy mire lehet használni.
Azt hiszem ez is "struktúra vagy funkció" kérdés.
Meg azé, hogy mi a fontos?
Mit tekintünk kulcs adatnak?
Túl fáradtnak érzem magam a gondolkodáshoz.
Ez lett az eredménye.
| |
| 4. | [tulajdonos]: lázas, a arannyal teli | 2018-11-09 10:45 | Cserébe, felteszem az én kedvencemet, Gergely Ágnestől.
Belerejtettem egy írásomba.
A test a lélek színpada!
Olvastátok?
" A test a lélek színpada - azokat a darabokat is előadják rajta, amelyeket a lélek megtagad. Mert amiket a lélek nem él át, az a testben éli ki magát." Rüdiger Dahlke
*
Fáj a fogam!
Mit jelent ez?
*
Az én matematikám
Két férfi több mint egy!
Egy nő, több mint kettő!
*
A " Hogyan szerezd vissza? ", mini tanfolyam lépéseit olvasva, megpróbáltam végrehajtani a faladatot.
A feladat így szólt! Tartsunk önvizsgálatot!
Ez lett, az eredménye!
Sajnos, most nem tudok visszaemlékezni, hogy hogyan jutottam el eddig a gondolatig.
Mert mit szeretnék?
Téged! Szőröstől-bőröstől! Magamhoz szorítanálak, összeroppantanálak, kedvemre szeretgetnélek, csiklandoználak, meggyötörnélek, megkínoználak, kényem-kedvem szerint alakítanálak. Szívnám a véred! Enném a húsod! Megrágnálak, de kiköpnélek, és kezdeném elölről. Ennyire önző a szerelmem, nem tűr korlátokat, határokat, szabályokat. Szétfeszít minden formát!
No, ha újratárgyalnánk a kapcsolatunkat, ebből kellene engednem!
Észbontóan aberrált! Nem?
*
Volt egy álmom.
Egy kétágú létrán álltam éppen, amikor egy fiatal férfi jött hozzám. Ahhoz, hogy üdvözölni tudjam,
le kellett róla szállnom. Már-már majdnem leestem közben, de visszanyertem az egyensúlyom.
Érezhető volt, egy szeretetmező köztünk. Eszembe jutott, hogy meg kéne ölelni, puszilni!
Hozzáfordultam, hogy lábujjhegyre állva, a nyakába csimpaszkodjak. Ő előre hajolt, majd velem a nyakában felegyenesedett. Így tartott egy ideig, majd úgy éreztem, elég lesz már, túlzásba viszem, és leeresztett. A szeretetérzés, a szeretetmező, végig jelen volt. Nem tudom felidézni, csak az emlékét.
*
Veszteségek.
Gyönyörű, veszteségekkel kapcsolatos idézeteket olvastam számtalant, majd megírtam a magamét.
A kedvencem, mert én egyszerre veszítettem el szerelmet és barátot, s aki túlélte, már nem az, aki
előtte volt, így hangzik:
" A villámütés sose földelődik.
Ha barátod volt, nincs helyette más!
Szerelmet elveszíteni: légszomj.
Barátot fulladás. "
Gergely Ágnes
*
A magamé:
Olyan egy szerelmen átmenni,
mint egy arannyal teli szobán.
Mire föleszmélsz, s kilépsz az ajtón,
csupán néhány apró rögöt
szorongatsz az ujjaid között.
Gillian Battle Face
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Már több mint 35 éve nézem a férjemet, s most megláttam, hirtelen. Ő szerelmes volt belém. Ő szeret engem. Eleitől fogva. Ezért maradtunk csak meg a csókoknál, ott, a beton lépcsőkorlátnak dőlve, a pedagógusszálló udvarán. Pedig, csurom nedves volt a bugyim, és vágytam a simogatást. Én Őt, tudatosan választottam. Ő, engem a szemével és a szívével.
A legszebb bók, amit eddig férfitól kaptam életemben, mostanáig, azt tőle kaptam. Amikor tudtuk, meg fogjuk tenni, én azt hittem, meg kell történnie, mert így döntöttünk. De Ő képtelen volt rá.
Nem prosztata problémája volt, ahogy mondta, nem egy kő esett a hátára a B.-ben szeretkezés közben, hanem szerelmes volt, s nem tudta velem azt tenni, amit más lányokkal szerelem nélkül annyiszor, mert annyi helyre bedugta már, hogy úgy érezte, tisztátalan.
Kaphat-e nő, ennél nagyobb bókot? Ott hevert előttem egy férfi, aki Istentől kegyelmet kapott, ajándékot, amelyet megoszthatott volna velem, de ekkorra én már megrontottam magam.
(Meggyőződésem, hogy a szerelem, kegyelemből, istentől, isteni énünktől kapott, ajándék.)
Nem a szívem, hanem az eszem irányított. Vak voltam, nem láttam őt, mert jól, csak a szívével lát az ember, énekelte Halász Judit.
Egyszer, szemmel is láthatóvá vált az Ő szerelme. Miután megrendült házasságunk, akaratlanul féltékennyé tettem, de mégis újra Őt választottam, a férjemet, s nem SZ.V.-t, egy illúziót, akinek segítenie kellett volna rajtunk, hisz párterapeuta volt, de ő, inkább a férjem helyébe akart állni!
Egek!
Ekkor elutaztunk a B.-be, nászutunk színhelyére. Jártuk az erdőt, mint korábban, annyiszor. Beszélgettünk. Ő kiválasztott, majd levágott egy botnak való ágat, és megfaragta.
Még soha nem láttam annyi érzést az arcán.
(Akkor ott, az a bot, fallosz volt a kezében, formára igazítva, díszesre faragva, hogy tetszetős legyen. A végén a kezembe nyomta. A magáé helyett, mint egy ajándékot.)
*
Febe! Az én éhségemet nem lehet csillapítani szexszel, mert nem testi, hanem lelki eredetű. A régmúltban keletkezett, s azt a jelenben nem lehet jóllakatni. Sosem fog betelni, kielégülni, mert ott akkora űr van. De ne gondold azt, hogy nem tudsz kielégíteni, mert Te vagy nekem a legkielégítőbb dolog a világon. Egyetlen pillantásod, intésed, szavad, az egekbe, a Mennyországba röpít.
Nem is értem! Egy ilyen kicsi ember, hogy lehet rám ekkora hatással?
*
Ma, megfejtettem, mit jelent elesni. 5 után, délután, Morzsival kibicikliztünk majdnem Fásig, teljes sötétségben. Se hold, se csillagok nem ragyogtak az égen! Visszafelé, még a bicaj első lámpáját is lekapcsoltam, mert fénye, zavarta a szemem. A sötétből támadó kutyától való félelmemet, részben tudtam csak legyőzni, mivel a múltkor, megtámadta Morzsit, a nyitott kapun kirohanva egy dühös, nagytestű kutya. Alig bírtam elkergetni. Féltettem őt! Visszafele, a Major bejárónál, fölerősödött ez a félelem, mert előző nap, itt is láttam, egy nagytestű kutyát, igaz, fényes nappal, kóborolni. Emiatt, a figyelmem szétszóródott. Belehajtottam a sötétben egy gödörbe, és eldőlt velem a bicaj. Megütöttem magam. Lehorzsoltam a nedves kövön, a jobb térdemről a bőrt, és ráestem a jobb könyökömre. Sírás környékezett. Drága Morzsi, azonnal ott termett, megnyalogatta szaporán, kis nyelvével az arcomat.
Így vigasztalt. Érezte, hogy baj van.
Anyukám temetése után, estem el így, kétszer, a nappaliban. Én konyhának hívom, mert az volt régen. Ez az a helyiség a házban, ahol születtem. Meg aztán, akkor is így estem el, amikor őt féltettem, s persze magamat, amikor iskolás koromban, apukám helyett, én kísértem ki a buszmegállóba, hogy felszálljon a buszra, s leromlott állapotban, hosszú éjszakákon való járkálás, hónapokig tartó szenvedés után, elmenjen a megyei kórházba, epekő műtétre. Hideg tél volt. Jeges volt a járda, s visszafelé, egyedül az úton, két-három lépésenként elestem, majd feltápászkodtam, de elestem újra. Nem láttam a könnyeimtől, annyira árva voltam.
Mind a kétszer Anyukámat hívtam eleséseimmel, hogy jöjjön vissza a kórházból, majd a sírból, hogy emeljen föl, s öleljen magához! De se akkor, sem előtte, sem utána, nem tett ilyet semmilyen alkalomból! Ölelni magamtól tanultam meg, mint biciklizni és szeretni.
Ahogy a fájdalom is mindig valakinek szól, olvastam, úgy az elesés is.
Az esti, biciklis elesésem neki, Febenek szólt, hogy forduljon vissza, hajoljon le hozzám, vegyen karjaiba, s ringasson! Legyen gyógyírja sebeimnek! Annyira kívántam ezt! Talán megérezte. Mikor hazaértem, s azonnal felmentem a Fészre, találtam tőle egy üzenetben elküldött matricát, egy fehér, ülő, parancsra kész, farkát csóváló, szelíd kiskutyát.
Talán ezért, akkor még nem, csak két napra rá, szakított velem!
*
Hogy így kiadom magam, most joggal gondolhatjátok, elment az eszem.
De valami, mélyen, legbelül, erre kényszerít engem!
Talán a célom.
| |
| 3. | [tulajdonos]: figyelem | 2018-11-09 10:28 | Az utolsó alma című naplóban találtam, ezt a Gergely Ágnes idézetet.
Amit Bátai Tibi is lájkolt.
Bocsánat a csúnya szóért!
Tehát:
"Mindig a legpóztalanabb formát kell választani. És figyelni. Póztalanul, szívós, már-már eszeveszett józansággal. Figyelni, miként a ló: hogyan gázolhat lovasával mielőbb kifelé. Figyelni, ahogy a madár figyel az évszakváltás másoknak alig felfogható, első jeleire. Mert azok fontosak."
(Gergely Ágnes)
Köszönöm, kedves "az utolsó alma"! | |
| 2. | [tulajdonos]: - vim - | 2018-11-09 09:19 | Ne sírjon a szátok! :-))
Egyre jobban írtok! Fejlődtök! Kritikát kaptok mástól, tőlem csak dicséretet és bátorítást fogtok kapni,
JÓ EMBEREK! :-)
Kiemelem, a nekem legjobban tetsző gondolataitokat. Így örökítem meg, BARÁTAIM!
Most szóljon aki nem tart barátjának! Még kiszállhat a Nagy Kupacból! | |
| 1. | [tulajdonos]: kezdem | 2018-11-09 08:58 | Ez a napló a Volt egy pillanat című folytatása.
Már annyira eltávolodtam attól a Pillanattól, amit úgy éreztem, mindennap velem lesz, míg élek,
s hiába tudom, hiába temették be az azóta történtek, mindig ott lesz, mert a jót nem lehet kitörölni, csak a fájdalmat belőle. A jó pedig az, ami akkor történik, mikor a fájdalom nincs jelen. Mert én, azt nem régre, nagy nehezen lerágtam magamról. S vele a szerelmet, a vágyat, de a szenvedést is.
Azért lesz kéretlen intimitás e napló címe, mert senki nem kért rá hogy vezessek itt naplót, s nem versekről fog szólni elsősorban, hanem a legbelsőbb gondolataimról, amik lehetnek felszínesek, de lehetnek mélyek is, attól függően, hogy mennyire leszek képes magamban mélyre ásni, az adott pillanatban.
Ebben a pillanatban, csak elkezdtem befelé kaparászni.
Pillanat! Pillanat! Mit akar tőlem a Pillanat?
Na, szóval, lassan, több nevem lesz már, mint versem fenn a dokkon.
De, még ezt is lehet irigyelni. :-)
Mint, ahogy én irigylem Vajdics Anikótól a tárhelyet, mert ide jár publikálni, mint én szoktam a kerti WC-re. Na de, félre a szarkazmussal! Megkínálom inkább musttal! Vajdics Anikót!
Másrészt, megértem.
Sehol a világon nem tennék fel minden héten egy versét. (lehet)
Olyan helyen, ami nem amatőrnek számít. A szakmáról beszélek.
Egyébként is, Petőcz tanár úr ellenjavallott, minden amatőr oldalon, és fészbukon való megjelenést.
Mindenképpen át kell, hogy menjen a vers, az írás, szakmai szűrőn.
(Ha valamit is akar a szerzője, pl. bekerülni a szépirodalom vérkeringésébe, mert hogy, nehogy trombózist okozzon.)
Különben olyan, mintha az írásainkat papírkosárba dobálnánk.
Mi: szebbre, többre vágyók
Én, is, felröppenésem idején, mindent odadűtöttem, borítottam.
De, lassan, már számára is olyan unalmas lesz ezen az oldalon szerepelni, mint ahogyan nekem vált
unalmassá, az előzőeken.
(De arra jó volt, hogy kibontakozhattam, a magam vadságában, s kicsit megerősödtem. Ezért, hálával tartozom igen sok embernek. Egyszer felsorolom.)
És igen, a szinte csak, pozitív vélemények miatt.
Az előbb kimentem főzni egy kávét a nyári konyhába.
Féltem, hogy lenyelem vele a gondolataimat, ezért bejöttem a házba, írás közben iszom meg.
De így meg, észre sem vettem, s a csésze üres lett.
(Így telik el az életem hátralevő része is.)
Befelé jövet, látom hogy 0 C van, a víz ugyan nem fagyott be, de ez a leghidegebb reggel amióta itt
vagyok. A tyúkom, talán ezért nem szállt le még a fészkéből, sőt a fejét se láttam, ami nem igen
szokott előfordulni. Most kimentem megnézni. Még mindig fenn ül, pedig a nap már kisütött.
Ja, mert nem tudja, hogy az óránkat közben átállítottuk, s mert az övén még csak ¾ 7 van.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
