NAPLÓK: Szilánkok Legutóbbi olvasó: 2026-07-21 06:28 Összes olvasás: 30549Olvasói hozzászólások nélkül| 7. | lábfékhang: igen | [tulajdonos]: apropó.... | 2008-01-24 18:55 | | Nekem minden mondatod azt bizonyítja, hogy jobb így. Később jobban fájt volna a szakítás. Szép volt tőled a könyörgés. Ennyit tehettél magatokért. | |
| 6. | [tulajdonos]: na igen | 2008-01-24 17:39 | | Na ehhez mit szóltok? Mármint az előző bejegyzésben leírtakhoz? Azt is mondta, hogy a korkülönbséget sem tudta igazán áthidalni, ezt a 7 évet. Meg hogy lehet, hogy nem volt felkészülve egy kapcsolatra ennyi idő után. Nem is lett neki betervezve, de hát ezt az élet hozza, nem tervezés kérdése. Legfeljebb hozzá lehet járulni, és elűzni a szerelem görcsös keresésével. Szerintem ő egyszerűen nem alkalmas erre. Vagy lehet, hogy alkalmas, de nem képes megtartani, nem is tudom megfogalmazni, mit. Tényleg kíváncsi vagyok arra, hogy mit gondoltok erről naplóm kedves olvasói. Írjátok meg. Minden bejegyzésetek segít nyomorult lelkivilágomon. Köszönöm | |
| 5. | [tulajdonos]: apropó.... | 2008-01-24 17:10 | | Apropó itt egy olyan férfiről van szó, akinek rajtam kívül még egyszer réges-régen volt egy 1 hónapig tartó kapcsolata. És 28 évesen már nem nagyon hiszi, hogy talál még valakit, hogy egyáltalán fog még kelleni valakinek. És annak ellenére, hogy már régen meghaltak benne azok a bizonyos érzések, nem szólt, csak most. Miért pont most? uMért nem akkor beszéltük meg? Lehet, hogy reménykedett, hogy valami még talán feléled benne? De hát mondtam neki, hogy ne most, az év legstresszesebb időszakában hagyjuk abba a dologot. Annyira szégyellem, hogy egy második esélyért könyörögtem. De ha nem érez irántam semmit, akkor végképp nem lehet semmit tenni. De hát miért pont egy hónapot várt? Lehet, hogy úgyis rossz vége lett volna, talán jobb is így. De azért fáj. Gyászmunka... | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 4. | Berró: társaság | 2008-01-24 16:09 | | Lábfékhang! Tévedsz! Az ember természetes állapota az, hogy társas lény, érted? Plusz, és minusz teszi teljessé emberi lényét. ha gond van, no akkor valóban magányra vágyik, de ez az állapot csak átmeneti. (mert ez nem természetes)Persze amit leírtál vigaszként hat, de kicseng belőle, hogy te sem gondoltad komolyan, mert nem is az. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 3. | lábfékhang: tipp | 2008-01-24 12:18 | | Az a normális, amit most érzel, mert az ember természetes állapota az egyedüllét és az ellene némi önáltatással szakadatlanul folytatott sikertelen küzdelem. | |
| 2. | [tulajdonos]: kilátástalanság | 2008-01-24 08:03 | | Normális dolog azt hinni, hogy 21 évesen már végképp egyedül maradok? Mert minden szakítás után valahogy ez a világvége gondolat kering a fejemben. | |
| 1. | [tulajdonos]: szakítás | 2008-01-24 07:43 | | Igen. Megint egy szakítás, megint a dokk-on. Az élet már megint nagyon kibabrált velem. Eléggé klisészerű, de szinte csak ugyanazt tudom mondani/írni, mint tavaly, amikor az előző párom hagyott el. Talán az vigasztal egy kicsit, hogy most nincs egy másik nő a képben. De hát így is fáj még. Mert igaz, hogy az a bizonyos boldogság csak pár hetes volt, de akkor is volt! És igaz, hogy a végén már olyan volt, mintha egy jégtömbbel lennék együtt, de mindvégig hittem abban, hogy meg tudjuk oldani a gondjainkat. Sajnos ő nem hitt ebben. Őszintén szólva elegem van a csalódásokból, és elegem van abból, hogy mindíg egy homokvárat építek, csak azért, hogy aztán lerombolják. Igaz, ezuttal sokkal tapasztaltabb vagyok, és biztos nem kell annyi idő a regenerálódáshoz, főleg, mert a végén már nem is volt olyan jó. De azért fáj. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
