3702.
Szilasi Katalin: Miért hagytál el
2024. 04. 17. 22:00
"Miért hagytál el?"
Még élt.
Meztelen testét
a legyek belepték.
Sovány, gyenge karja
nem bírta tovább,
s a összepréselt tüdő
kimondatta vele a panasz szavát.
Nem Istent hívott, hanem atyát.
Bár az Úr gyermeke volt,
akkor mégis ember fiának érezte magát.
A "Miért hagytál el" szakadás a feltétlen hiten.
A kétkedés magja szóródott szét vele,
mint szélben a pitypang tejfehér szöszmösze.
3701.
Tóth Gabriella : Vívódás
2024. 04. 11. 10:23
ha van gondviselés
akkor szerencsés esetben
rám is figyelnek az égiek
boldogsággal tölt el a tudat
de biztonságban vagyok-e
valójában szinte csak rossz
történik velem
vagy csak én gondolom így
hálátlanul
hiszen ott vannak az ézékszerveim
megvan minden végtagom
hogy rácsodálkozzak a teremtés
csodàira
hogy szeressék minden teremtményt
rossz szokásaim tesznek rabbá
ideje átgondolni dolgaimat
ha már van gondviselés
könnyebb lesz az életem
vagy nagyobb megpróbáltatásban
lesz részem?
de tudom hogy többé meg nem futamodhatok
3700.
ÖNE: mindennapi kenyerünk
2024. 04. 08. 19:13
mindennapi kenyerünk
az ecet az 5%-os piszok gyenge a savazáshoz ahhoz bizony jó lenne egy izmos 20-as
aki elöl áll a sorban csak annak jut mert kevés van belőle úgy adják mint pult alól a banánt gyermekkoromban mindenki tudta hogy létezik de kevesen részesülhettek belőle
csak a kiválasztottak
de a vízkő az kemény tud lenni odatapad
a csapok réseibe rágyógyul a fémre
olyan masszív hogy leimádkozni sem lehet onnan szép szóval kenetteljes szöveggel
semmiképpen ilyenkor a jó szakember előveszi a vésőt kalapácsot és ha kell hangról hangra belevési az agyak recéibe:
ne kalimpálj úgysem mész semmire !
hazafele a fal mellett oson
zsebében harminc ezüst csörömpöl
3699.
Zseszti: Különbéke
2024. 04. 03. 13:09
Éjjel van, fél három
Álmosság, félálom
Félálom, fél-élet
Torlódó emlékek
Reggel van, tabletták
Ködpárám oszlatják
Nincs kétség, vesztettem
Így könnyebb engednem
Új hajnal, gyöngyharmat
Belső hang, elhallgat
Elhallgat, nincs végszó
Nincs válasz, nincs béklyó
Fontos volt, nem fontos
Nyugvó nap, lelket mos
Nem vágyom, nem félek
Megleltem békémet
3698.
Tóth Gabriella : Furcsa
2024. 04. 03. 06:05
Önsors rontó
Káros szokások
Kávé cigi rabja
Életét tervezni
Nem így akarta
Rossz gyerekkor
Erre is rá fogható
Alkoholista szülők
Mindez nem tapintható
Szomszédok ugyancsak
A telepen ez volt a módi
Lyuk hátán lyuk
És lyukas zokni
Nem volt feltünő
Az se ha verték
Biztos megérdemelte
Akaratát végleg megtörték
Felnőtt kirepült
Bizonytalan vilàgba
Igazán elveszett
Önmagába zárva
Segítő kezet
Egy férfi nyújtott
Feleségül vette
Kínált rabszolga sorsot
Tíz évig tűrte
Egy napon életét megunva
Rohant fejvesztve
Ugrott a folyóba
Élettelen testét
Soha nem találták
Sellővé változott
Megtalálva boldogságát
3697.
Szilasi Katalin: Próféta a saját hazájában
2024. 03. 25. 22:18
Próféta a saját hazájában
Loboncos hajába bújt a szél.
Az évek összekócolódtak.
Üres a szó, már nem mesél
jövőt, se elhallgatott múltat.
A szétesett jelenben kotorász,
kezdeni kellene valamit.
Ám bolond hitéről pereg a máz,
s alóla a kétség vicsorít.
3696.
Tóth Gabriella : Lehet
2024. 03. 20. 18:22
Bamba képpel bámul a képernyőre
Gondolatban messze-messze jár
Bátran nézett minden nehézségre
Nyár volt szívében hitte örökös a nyár
Évek jöttek-mentek majd elszálltak
Fonnyadni kezdett kívül-belül teste
A nap sem sütött rá olyan vidáman
A hideg kezét lelkét hirtelen kikezdte
Az élet nagy forgatókönyvíró
Sorsokkal játszik könnyedén
Erre gondol most elszontyolodva
Lehet ő te vagy lehet hogy én
3695.
Szilasi Katalin: Kora tavasz
2024. 03. 16. 14:43
Kora tavasz
Lappang a tavasz,
lázbeteg orcán
vérpiros rózsa.
Lebben a fűzfa,
ága hajamba akad.
Moccan a földben a mag,
élni akar. Kibújnak
a falrepedésből dongva
a nagy legyek
és az apró bogarak.
Csak én állok csöndemben,
ingatva fejem. Nem hiszek
én már az új kikeletben,
csak más maszkában pózol
a régi helyett.
És most is pulykatojás-szeplőket
pettyeget sápadt arcomra a Nap.
3694.
Tóth Gabriella : Versféle
2024. 03. 16. 08:15
Mindennel késve
Szép szavakkal verset írni
Nem lett jussom énnekem
Nagyon unod már búsúló énekem
Menni menetelni az elmúlás felé
Most értem csak meg igazán
Az elvesztett édesanyám
Mennyit tűrt a kórházi ágyon
Mindig és csak egyre várt
Nem hallottam utolsó halk szavát
Fogtam kezét és sírtam
Nem adtam meg neki amit
Érdemelt volna azt a valamit
És fogtam kezét páromnak is
A lélegeztető ütemre szólt
Aztán vége lett az egyszer volt
Segítettem nekik e kézfogással?
Előbb kellett volna jól tudom
De igazán soha nem volt rá alkalom
Mindegy. Cipelem a terhetem
Magamnak megbocsátani nem tudok
Pokolban ég a lelkem nekem ennyire futott
3693.
ÖNE: amikor elgurul
2024. 03. 12. 16:07
amikor elgurul
vegyem be a gyógyszerem
tanácsolja aki marokszám szedi
reggel markába számolja
a színes golyókat
kettő leesik a konyhakőre
lehajol
megbillen
káromkodik
a zöldet elkapja a piros begurul a szék alá
a félhomályban rosszul lát
tenyerét ütemesen veri a burkolathoz
talán rátapad a kapszula
renénykedik
írta:Ötvös Németh Edit
2024. márc. 12.
