A verébcsapat röpte

Amennyire emlékszem, én mindig is voltam.

A dolgokra meg ráhagytam, hogy legyenek, ha akarnak.

És minden az enyém lett.

A gondolat egy verébcsapat röpte.

Ennyi kellett és rájöttem

mindenki úgy van, mint én,

mert mindenki ÉN van.

Ez örömmel töltött el: nem vagyok egyedül!

Nem én vagyok furcsa, a világ különleges.

Unalmas napjaimon olyan vagyok,

mint a verébcsapat a röpte nélkül.

Ebben van igazság.

Az igazságot is keresem még.

Hátha.

Olyan lehet, mint két alma.

Az egyik körte.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-11-25 00:31:39
Utolsó módosítás ideje: 2022-11-26 11:55:24