SPIRÁLIS


A dörzspapír kolosszeumának nem tartozik senki.
Platform.
Joviális emberek színeváltozása.
Nyúljunk ki a pojácák felé, nem bánjuk meg! Mert nyögéseik feltartóztatnak, nyoszolyáik eláztatnak.
Ha lenne egy fogyatékkal élő kisbabánk, a könnycsatornákra ráhoznám a frászt.
Ha a negrós cukorka megszökne börtönéből, a hivatalos meghívókat felállványoznám.
De egyik sincs a birtokomban, a másikat meg nem sikerül kimenekíteni, így be kell érnem
a támaszkodással;
támaszkodom a fóbiámra, a misére, támaszkodom rád.
Következetesen élek: kerülöm a habfürdőt, a meddőhányót,
a különféle kedvezményeket.
Egyáltalán nem biztos, hogy a puskák tusa fel bír emelni… - a tapsorkán immunitása érdekfeszítőbb
az agy szivacsos sorvadásánál.
A rotációs kapa csomagmegőrzőjével baráti viszonyt ápolok, s nem csekkolja senki se le, hány záptojást török
fel a levélszekrényen.
Izzó pecsét marasztal, közben nem veszem észre, hogy a használt
rágógumi divatot vált.
A tiplijeimet két oroszlánfóka vigyázza, kik erőszakosan jólneveltek.
Néha ökörködünk egymással, ilyenkor a diagnosztikai központ valamiért rohanni
kezd a mauzóleum felé.
Amennyiben leforráznak minket a védák tanításai, bőséges mentséghalmazt
találunk a kattogásokban.
Tele a zsinórpadlásunk mérgespattanásokkal, az eleganciánk pedig verítéken alapszik.
Miután ily ügyesen a bizalmadba férkőztünk, a mustfokoló korhatára számunkra
többé nem létezik.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-09-14 06:56:35
Utolsó módosítás ideje: 2020-09-14 06:56:35