MERT MINDIG CSAK A MUNKA!

A munka világa a megkergülésig komor… Ezt onnan veszem, hogy az állhatatos
colostok kitúrt a helyemről.
Mert nem viszonoztam a profilmaró készlet mosolyát.
Inkább a másodvirágzás kénye-kedvén tűnődtem, meg hogy miért csúcsosodnak ki
a hegyek sipkái.
- Zölddel jelöllek meg, te álnok fajzat és ellöklek a kenyéradó gazdádtól!
- sipákolt a munkatársam.
- Ítélkezzenek fölötted a spirálok! – vagdalkozott.
Így történt, hogy vad összevisszaságban kerengő vacak spirálfüzetek
közé keveredtem, nem eggyel azonnal összeütközésbe is kerültem.
Csinos kis búb nőtt a fejemen, ami mellett a feleségem se ment el szótlanul.
- Hol szerezted ezt a púpot?... - Mindig ott settenkedsz, ahol nem kéne!
- Á, dehogyis! – habogtam -, egy szerencsepatkó ütött csupán kobakon, ennyi az egész. -
Kiszáradt a szám, mire elért engem is a szürkület.
Megfontolt fogásokkal épp hozzáláttam volna koszos szerszámaimmal
a lakhelyünkkel szemben lévő bazilika megrongálásának, amikor is
hirtelen ott termett és rám rivallt egy szent életű ember.
- Te minden tevékenységre alkalmatlan csirkefogó,
fojtson meg téged a tollmezsgye! – károgta vészesen. S én máris a tollpihék között landoltam.
A feszültséget tovább növelte bennem az a tény is, hogy egy óriásira nőtt, tollmezsgye-szerű képződmény libegett felém, hogy elvégezze a dolgát.
Közületek senki ne kerüljön ilyen viszontagságos helyzetbe!
Akkor már inkább a halál, mintsem a beteges munkahajlam fortyogó árjába vesszek!
- döntöttem éspedig helyesen.
A kötelességekkel kapcsolatos fikcióim aládúcolták a valóságot; nagyra tátottam
a számat, hogy az óriási tollpihe, ami immár testközelemben volt,
bevégezze, amire különben rendeltetett.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-02-03 16:11:18
Utolsó módosítás ideje: 2020-02-03 16:11:18