VÉDENCEK szürrealista kispróza


A kalandvágyó mechanizmus inakat fertőz.
Izgalmas újdonság számára
a lécek közötti székfoglaló.
Kiskosztümbe bújik, hogy ne huhoghassanak rá a körtéri fák.
A csintalan, egyszersmind rémisztő gubóktól elkéri a váltságdíjat, majd gyors meghajlásokkal vezekel.
A maga védelmében vastagított horpaszokat alakít ki,
mely megtilthatja a másológép kattogását, szenzoroknak a szűrők tűrőképességét. -
A láthatárból kilóg egy szélforgó,
a fénylyuggatta hihetetlenségek a kedvére valók.
Úgy forog, hogy közben lelassítja a teringettét.
Ő az őzek ápolója és a szórakozás burka. De a levegőben érződik,
egyszerre kevés lesz neki a határtalanság.
Titokban válik éretté, párját ritkítva harcol, egyre harcol a betokozódás ellen.
Holnapután avatják szentté
a jármot, mely kibékíti, aztán meg eltünteti
a hullámlovast. Ő jelen lesz ott is.
Ki gázálarcot tart fenn a célirányos szellőztetés érdekében, a kimérák
völgyét részesítve előnyben, a küzdelem eposzaival összezárja
a jól benézett kacsintást.
Narancs színben pompázik a fonnyadt leveleken iskoláztatott
címerpajzs. Ő nem kér belőle.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-11-28 08:18:09
Utolsó módosítás ideje: 2019-11-28 08:18:09