Nagy levegőt!
A boldogság dala volt valamennyi.
Ha alant járt is, meg nehéz volt a lélek,
Olyannyira, hogy nem volt nyoma sem,
Tizenhatéves aggastyánként mentem
A Toldi mozi Bergman-estjére, semmit
Értve szakadtunk lassan kifele, sötét
Tekintet mögött mégis-öröm fénnyel,
Ilyen kalandra nem vitt soha, senki;
Megsejteni, mi is embernek lenni,
Micsoda mélység, hunyorgó magasság,
Vagy azért, mert van, vagy nincsen
Földöntúli nagyság, de embernek itten
Épp elég maradtság őrizni, amit kell,
Te sem más, tizenhatéves nagyság.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-10-27 21:05:18
Utolsó módosítás ideje: 2019-10-27 21:05:18
