Bánfai Zsolt : A kert

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2840 szerző 37773 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Jónás Tamás
  AMI-IMA
Új maradandokkok

Köves István: A VILÁGBÉKE UTOLSÓ NAPFÉNYES DÉLELŐTTJÉN
Hepp Béla: Szóköztes
Tóth János Janus: átfutott
Bánfai Zsolt: Várakozás
Gyurcsi - Zalán György: szabadvers az állati példaképekről
Albert Zsolt: Sirály számoló
Köves István: TISZTAVATÁS
Zsolt Szakállas: NEM GYŐZÖM
Szakállas Zsolt: A HAMUVAL NE VERSENYEZZ szürrealista kispróza
Albert Zsolt: Észak felé
FRISS FÓRUMOK

Fűri Mária 6 órája
Bátai Tibor 7 órája
Köves István 1 napja
Czékmány Sándor 1 napja
Nagy Zsuzsanna 2 napja
Busznyák Imre 2 napja
Gyurcsi - Zalán György 2 napja
Kiss-Teleki Rita 3 napja
Farkas György 3 napja
Bánfai Zsolt 4 napja
Szakállas Zsolt 5 napja
DOKK_FAQ 6 napja
Szilasi Katalin 7 napja
Tóth Gabriella 7 napja
Szilvási István 7 napja
Kosztolányi Mária 9 napja
Franczen Bea 9 napja
Nagyító 12 napja
Karaffa Gyula 12 napja
Gyors & Gyilkos 12 napja
FRISS NAPLÓK

 történések 55 perce
Hetedíziglen 15 órája
nélküled 1 napja
Minimal Planet 1 napja
fejlakók... 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
mix 3 napja
az univerzum szélén 3 napja
Ötvös Németh Edit naplója 4 napja
Játék backstage 6 napja
Zúzmara 7 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 7 napja
POÉZIS 8 napja
Bara 10 napja
törmelék 11 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Bánfai Zsolt
A kert

Azt hiszem, nekünk valóban felhőtlen gyerekkorunk volt.

Ezernyi apró nesz között érett udvarunkban a nyár.
Egyszer nemcsak az ágyat vetettük be,
hanem reményeinkkel a kertet is.
Volt benne egy kicsi fa –
azt hittük már felnőtt arccal nézünk rá,
de csak gyerekszívvel láttuk.
Nekünk ez a fa a szabadság volt.
A madarak menedékként tisztelték –
néha csapatostul is megpihentek rajta.

Anya mindig jót akart nekünk.
Egyszer azt mondta, hogy ki kell vágni a fát.
Hiába sírtunk Alízzal.
Azt mondta azért vágjuk ki,
mert kell a hely a vágyainknak.
Hogy a szívünk is beleférjen a kertbe.

Apa mindig csendes volt és megbízható, szerettük is ezért.
Mikor anya küldte, szó nélkül ment a fűrészért.
Sosem felejtem el a hangot, mikor az acélfogak
belekaptak az élő rostok között a húsba.

Ennél fájdalmasabb csak az volt, mikor
az első könnycsepp megjelent Lizi szemében.
A nyári délután színpompában csüngött rajta –
majd lecsúszott róla tétován.
Csendben sírt, elegánsan. Nem szólalt meg többé.
Mikor a könnyei végleg felszáradtak, már csak novellákat írt.

Egyszer olvastam egy kínai bölcsességet:
„Kertész legyen, ki boldogságra vágyik.”
Nekem szólt. Éreztem, engem szólít.
Komolyan vettem a hívást
és gyönyörű kerteket építettem.

Nem tudom miért, csak utólag vettem eszre,
hogy fa egyikben sem volt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-10-02 21:00:00
Utolsó módosítás ideje: 2019-11-25 06:06:17


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-03-14 07:31 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-07-28 17:55   Napló: történések
2021-07-28 17:54   Napló: történések
2021-07-28 10:41   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2021-07-28 09:22   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2021-07-28 03:49   Napló: Hetedíziglen
2021-07-27 16:42   Napló: Hetedíziglen
2021-07-27 16:11   Napló: Hetedíziglen
2021-07-27 13:15   új fórumbejegyzés: Köves István
2021-07-27 12:30   Napló: nélküled
2021-07-27 09:53   új fórumbejegyzés: Czékmány Sándor