Az almafa gyümölcse

A fiam nem szokott verseket írni.
Egyszerűen ilyen hajlama van.
Nem tőlem örökölte az biztos.
Viszont az anyai és apai ágon
sem találunk írót vagy költőt,
de még jegyzőt sem a családban.
Úgyhogy tán mégis a gének.

A fiam lelkesen, szívből nem ír.
Ha megbántják vagy csalódik,
-hát nem számító- őszintén baszdmegel.
És hagyja elröppenni a pillanatot.
De képes arra is, hogy keservét magába fojtsa.

Persze látszik ám, hogy vér a véremből,
mert amennyire nem ír ő,
én legalább annyira nem zenélek.
Leginkább komolyzenét nem játszom
és még rockot meg dzsesszt.
Ez eléggé hangulatfüggő nálam.

Ez is egyfajta felfedezése a világnak.
Rátapintani, de ki nem mondani.
A gyerekben megvan ez az érzék.
Nagyon visszafogottan és választékosan nem ír.
Sokan tanulhatnának tőle.

Mivel már felnőtt és nem egy városban lakunk
ezért csak ritkán találkozunk.
Alig várom.
Az első amit mondok neki olyankor
"Na mi van veled, mesélj."





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-09-02 18:04:00
Utolsó módosítás ideje: 2019-09-03 16:24:11