Óda a megengedésről Estinek
Amit megírsz, az nem te volnál,
Mit olvasol, az sokkal inkább,
S mert szolgád nincs élni helyetted,
A valóságba számkivetve
Minden lépted eredeti,
Nincsen segítséged, akit
Cilinderből előhúzhatsz;
Szüleid kora is más volt,
Hemzsegett az elmúlástól;
Te vagy egyedül örök, senki
Nem tud helyedben lenni, fájni,
Írt életből a vér kilátszik,
Te magadban gyógyulsz, ha írod,
Másban, ha olvas, magát írod,
Ki is veszhetsz a betű mögül,
Semmit nem adtál, mert mind örül,
Mert minden léptük eredeti,
Sebre lapoznak, behegeszti,
Mennyire szó, szív megengedi.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-07-22 18:15:14
Utolsó módosítás ideje: 2019-07-22 18:15:14
