FELÜLET-AZONOSÍTÓ szürrealista kispróza


Gyengén kezdte a lejtés az organikus okozatot.
Az oktávokért cserébe, sziklatömbbe zárta
a csakra-kanalat.
Előtte azonban azt szajkózta, hogy a dada dúr. A dada nem tartozik semmivel.
A dada azt is megengedheti magának, hogy a kurjongatásból kimarad.
S hogy a patriótákban egy lokál kalapál.
Nem tudom, hogy higgyek-e a szóbeszédnek, de tény, hogy síró alvázvizsga-láz
gyötri a totem elnyelte kitinzárat, s mi odvas, abból repülő szánt
készítenek az olvasztárok.
- Görbe sínek fiai vigyázzatok, mert még beletrafáltok itt nekem
a felületbe! -
Nem hinném, hogy az urak láttak már valódi felületet.
Önök a megcsendített cintányérok beruházóit egyértelműen visszautasítják, - a kakadú
fejdísze konfrontálódik ilyenformán a rajzversennyel -,
s a verekedő
placcok láttán kiegyenlítődnek . De felületet, azt bizony nem érintettek soha… A kozmikus nosztalgia
vírusai ők, akik ejtették a fűzfa-roládot, s azonmód felszedik a sátorfájukat, amennyiben Önök nem bánnak rendeltetésszerűen a tulajdonrészükkel.
Kolompszerű ütődéseiket a plázacicák illatosított nyakörveiben
még sokáig hallatják.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-04-16 10:47:32
Utolsó módosítás ideje: 2019-04-16 10:47:32