DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2784 szerző 35599 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Imreh András
  A váltótárs
Új maradandokkok

Duma György: Temetén
Tiszai P Imre: kilencedikről (jav)
Szilágyi Erzsébet: HÜBRISZ
Gyurcsi - Zalán György: most akkor mikor
Mórotz Krisztina: Még én sem nőttem fel
Szikora Erzsébet: metamorfózis
Vajdics Anikó: Kasztíliai Izabella – tanulmány egy sakkjátszmához
Bakkné Szentesi Csilla: költözők-
Farkas György: Attribútum (jav.2)
Bakos Fanni: bipoláris
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 2 mp
Tóth Gabriella 30 perce
Duma György 1 órája
M. Karácsonyi Bea 2 órája
Bakos Fanni 2 órája
M. Szabó Mihály 2 órája
Bakkné Szentesi Csilla 2 órája
Berki Barbara Izabella 2 órája
Tóth János Janus 2 órája
Petz György 2 órája
Markovics Anita 2 órája
Albert Zsolt 2 órája
Pálóczi Antal 3 órája
Tiszai P Imre 15 órája
Biró Erika 18 órája
Francesco de Orellana 22 órája
Balassa Olivia 22 órája
DOKK_FAQ 1 napja
Fekete Orsolya 1 napja
Magyar Éva 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Jó, ha a vége jó 29 perce
Seholsincs 2 órája
Graffiti 9 órája
Volt egy pillanat 10 órája
leállósáv 13 órája
Minimal Planet 14 órája
Gyakorlótér 14 órája
Felvil.levelek (feladó:random) 18 órája
Szokolay Zoltán verses füzete 20 órája
Szerdánként, kávé helyett 20 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
az utolsó alma 1 napja
Bara 1 napja
Frady Endre 1 napja
Baltazar 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Szerdánként, kávé helyett
Legutóbbi olvasó: 2018-10-15 10:23 Összes olvasás: 14879

Korábbi hozzászólások:  
162. [tulajdonos]: be quiet2018-10-14 14:19

Egy naplóban, valamint az üzenőfalán is látom, hogy Pálóczi Antal költő aggódik az előző bejegyzésem kapcsán. Az ő és az érte aggódók megnyugtatására leírom: nem ő küldött privát üzeneteket a kiközösítésemet javasolva, nem ő sürgette az evilágról való távozásomat, nem ő ordítozta telefonon, hogy dögöljek meg (hangfelvétel a birtokomban) és nem ő írta nyilvános kommentekben a Facebookon, hogy baseball-ütővel megveret. Nem ő bízta meg azt a fiatalembert sem, aki egy január végi napon (pontos dátum a birtokomban) a lakóhelyemen járt, a kapumnál megállt és bedobott valamit.
Remélem, megnyugodott. Én is nyugodt vagyok.

.


161. [tulajdonos]: blog2018-10-13 22:32

Elnézést kérek, hogy magánügyeket is hozok néha e naplóba, talán megbocsátható, hiszen látom, hogy mások is ezt teszik, amikor utazásaikról, munkájukról, egészségükről beszámolnak.

Privát üzenetekben terjed néhány napja egy felhívás. Elindítója azt tanácsolja a címzetteknek, hogy semmilyen formában ne kommunikáljanak velem, ne olvassák el, ne kommenteljék, amiket írok, ne küldjenek nekem üzeneteket. Nézzenek levegőnek, ne is vegyenek észre, amíg élek. Benne van ez a kifejezés is: „amíg élek”.
Egy korábbi privát üzenetében ugyanez a szerző azt fejtegette valakinek, hogy milyen jó lenne, ha végre már feldobnám a talpam és az engem megillető helyre, azaz a pokolba kerülnék.
Hogyan jutottak hozzám ezek az üzenetek? Úgy, hogy az olykor ingatag lelkiállapotú címzettek elküldték nekem, hadd lássam, miként szól rólam ez az embertársam.
Nem okozott meglepetést, őrzök tőle egy hangfelvételt, amelyben azt üvölti, hogy dögöljek meg.

Kis késéssel egy másik embertárs nyilvános üzenete is eljutott hozzám, mivel eltévesztette a címzést, valakiről azt hitte, hogy az is én vagyok és az ő fészbuk-oldalán közölte mondandóját. Nekem viszont az egészről fogalmam se volt, csak most – hetekkel később – olvashattam. Ebben az áll, hogy baseball-ütővel (ahogy írja: Fa testápolóval) felszerelt verőembereket fog küldeni hozzám.
Megtettem a szükséges óvintézkedéseket.

Be kell még számolnom arról is, hogy szeptemberben sikerült azonosítani azt a fiatalembert, aki hónapokkal ezelőtt egy pársoros levélben a kutyám megölésével fenyegetett. Az idő múlására tekintettel, és mivel azóta nem látták az illetőt a faluban, úgy döntöttem, hogy nem teszek feljelentést.

Fentieknek természetesen semmi köze nincsen sem a Dokkhoz, sem a magyar költészethez.


160. [tulajdonos]: 2018.10.13.2018-10-13 08:25

Lakik az utcában két szobafestő. Az egyik precízen, komótosan dolgozik. Csak hibátlan munkákra mondja azt, hogy kész van. A másik elnagyoltan, hanyagul, imbolyogva. Az ár, amit kérnek, ugyanannyi. Melyikükkel dolgoztassak? S ha döntöttem, el kell-e titkolnom a választásomat?

Nézem a polcaimat. Le kell szednem, majd visszaraknom tízezer könyvet. A magasabbra kerülőkhöz csak a kis létrát odacipelve és arra felállva érhetek majd. Logikus, hogy azokat teszem a fölső polcokra, amelyeket ritkábban olvasok. Épp csak beléjük lapozok néha, a „már ismerem” aha-élményével, aztán teszem is vissza, ennyi elég volt. Ismernem kell mindet, hiszen azt ígértem valakinek, hogy költő leszek. A félresikerült verssorokból is sokat lehet tanulni, a kényszeredettségből és a sutaságból is rá lehet érezni az alkotó személyiségére és rá lehet ismerni a világra.
A kézközelembe kerülő könyvek gerincét viszont naponta végigsimítja az ujjam. Beszélgetek velük. Vasárnap reggelente sorakozó és díszszemle. Megvagytok mindannyian? Mit szóltok ahhoz, ami a világban történt a héten? És hang nélkül, de szinte kórusban felelik: „Ha tudtam volna mindazt, amit ma már tudok…”
Legtöbbjüket tegezem, de van, akivel magázódunk. Talán éppen tiszteletből.
A kiválasztottak az ágyam mellett, az éjjeliszekrényen virrasztanak. Velük már félszavakból is értjük egymást. A válogatott csapat összetétele néha változik, de vannak verseskötetek, amelyek – mint a Biblia – gyermekkorom óta minden este velem vannak. „Én istenem, jó istenem, lecsukódik már a szemem” – mondom nekik.

Nézem a polcaimat, le kell szednem, majd visszaraknom tízezer könyvet. Mindet szeretem. A magasabbra kerülőkhöz csak a kis létrát odacipelve és arra felállva érhetek majd. Odakünn, az életben (hogy egy bulvársajtó-közhelyt hozzátegyek: a nagybetűsben) ugyanígy van ez: akiket jobban szeretek, akiket naponta olvasok, nem juthatnak magasra. Idebenn ez az én döntésem, de odakünn valami idegen hatalomé, amelynek nem engedem, hogy beleavatkozzon az életembe.

Az idegen hatalom mégis tombol, most például azt üzeni, hogy minden könyvemet egyformán kell szeretnem. Azt üzeni, hogy ezt a miniesszét sem szabad leírnom.
Nem szabad.
Értem, mondom neki.
Nem vagyok szabad.
.

159. [tulajdonos]: leszűr2018-10-12 19:41
Előző bejegyzésemért megróttak magas kormánykörből, ezért elnézést kell kérnem.
Magyarországon ma nem illik jobban szeretni a magyar népi szürrealizmust, mint a franciát.
A jövőben igyekszem eltitkolni, hogy az említett magyar alkotók életművét értékesebbnek tartom, mint francia kortársaikét.

158. [tulajdonos]: szűr2018-10-12 18:40

Ha már szürrealizmus, akkor maradok a napút festőjénél, az iglói patikusnál, Csontvárynál, meg Vajda Lajosnál, Korniss Dezsőnél, Ámos Imrénél.
Apollinaire és Breton helyett is inkább választom Sinka István mágikus szürrealizmusát, Kormos István, Nagy László, Csoóri Sándor, Tornai József, Lászlóffy Aladár verseit.


Olvasói hozzászólások nélkül
157. a szerző: kapukat nyit2018-10-12 18:21
Milyen finoman tudják egyesek körülírni a hazudozást: "kapukat nyit a valóságon".

Olvasói hozzászólások nélkül
156. Szokolay Zoltán: hmmm2018-10-12 06:01
Eszembe se jut, hogy újra feltegyem ide azokat a verseimet, amelyeket 2008. május 5-én Jónás Tamás törölt a Dokkról. Nem mintha elfogadtam volna a döntését, melyet feltehetőleg egy későbbi réztulajdonos kérésére hozott, de nem szeretném azt a látszatot kelteni, mintha mi sem történt volna.
Az Égi kántor című vers Illés Lajosról szólt, s az özvegye, Makkai Lilla köszönte meg itt kommentben. A köszönet itt van, de a vers azóta sem került vissza a Dokkra.

155. [tulajdonos]: tukmálja2018-10-12 05:51
Etikus-e újra meg újra feltenni a Dokkra azt a „művet”, amelyet már több alkalommal elbíráltak és a megfelelő konténerben elhelyeztek a szerkesztők?

Négy különböző cím alatt olvashatjuk immár a Dokk egyik réztulajdonosának ugyanazt a „költeményét”.

Ott ült a felolvasáson
A halál ott ült a felolvasáson
Halál a felolvasáson
Halál a költői esten

Mi ez, ha nem a szerkesztők munkájának semmibevétele?


154. [tulajdonos]: válasz2018-10-10 19:03

Nem folyik a Dokkon rímüldözés – írja naplójában harsány elégedettséggel Baltazar.
Hát persze, hogy nem folyik. Minden zsarnok demokratának vallja magát, Rákosi Mátyás is szerette a szabadságot (mármint a sajátját).
Egy szúrópróba-szerű vizsgálat során hamarjában 38 olyan meót számoltam össze (beleértve a Baltazartól stallumot kapott réztulajdonos kéretlen dokktulmeóit is), amelyekben a rímek elhagyására, kitörlésére, kiirtására szólítják fel a szerzőket. Olyan bejegyzést viszont egyet sem találtam, ahol a meózó arra biztatta volna a költőt, hogy ugyan tegyen már bele a költeménybe egy szép rímpárt. A tendencia tehát egyértelmű és nem hatalmasodott el addig, amíg Tudjukki el nem kezdte hiperaktívan ismételgetni Szabadverstan címszó alatt a zagyvaságait.

Baltazar az Irodalmi Lefolyóirat című Facebook-oldalra is felhívja a figyelmet. Az oldal létrehozói valószínűleg megköszönnék neki az ingyenreklámot. Nincs közöm az oldal létrehozásához, szeptember közepéig nem is tudtam, hogy kiké. Most már tudom, egyikükkel sikerült üzenetet váltanom, lapokban is publikáló és a Dokkon is olvasható szerző, ám nem fogom Baltazar orrára kötni, hogy kiről van szó. Személyesen soha nem találkoztam vele, de rokonszenvem az övé. Azt is be kell vallanom, hogy Litván Ádám húsvéti öncélú trágárkodására, mely a Youtube-on bárki számára hozzáférhető, valamint P.A. Nudista strandon című hallhatatlan művére egy magánbeszélgetésben én hívtam fel az illető figyelmét – több hónappal az oldal létrejötte előtt. A többit az oldal szerkesztői tőlem függetlenül találták, számomra is újdonságot jelentett ezeknek a förmedvényeknek a létezése.
Azzal a törekvéssel egyetértek, hogy azt a szellemi-erkölcsi környezetszennyezést, amely bizonyos „irodalmi művekből” árad, nem szabad támogatni.
Éppen ezért (is) tartom felháborítónak, hogy az egyik szerző augusztus 20-án magas kormánykitüntetésben részesült. A mai magyar Kormány kulturális törekvéseivel ellentétesnek tartom, hogy ilyen művek szerzőit támogassa.
De hát, mint tudjuk, a kitüntetéseket másféle érdemekért osztogatják, s a díjazott rendszerint elköteleződik azok iránt, akiktől kapta.

Aminek kapcsán a vita kirobbant: Kosztolányi Mária Volt egyszer egy tábor című verse – értékes mű, maradandó, támogatásra érdemes. Többévtizedes költői tapasztalatommal mondom ezt.


Olvasói hozzászólások nélkül
153. weinberger: ejnyeismeretlen szerző: noteszlap Párizsból2018-10-09 22:27
Ejnye, úgy emlékeztet valakire... Öregszem, felejtek.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2018-10-14 07:50 Kosztolányi Mária
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
2018-08-16 18:22 kedvenceimből
2018-08-14 19:14 Bátai Tibor szubjektív
2018-08-11 07:26 Bakkné Szentesi Csilla
2018-08-10 18:27 Szemezgető/Ivànyi Mònika
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2018-10-15 10:32   NAGYÍTÓ /Vezsenyi Ildikó:ciklusos (bipolaritás)/
2018-10-15 10:29   új fórumbejegyzés: M. Karácsonyi Bea
2018-10-15 10:14   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2018-10-15 10:14   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2018-10-15 10:12       ÚJ bírálandokk-VERS: Vezsenyi Ildikó (első) haiku(m) helyett (BájR-nak, mert elszámoltam)
2018-10-15 10:00   Napló: Jó, ha a vége jó
2018-10-15 08:47   Új fórumbejegyzés: Duma György
2018-10-15 08:35       ÚJ bírálandokk-VERS: Duma György Az őzek dala
2018-10-15 08:23   Napló: Seholsincs
2018-10-15 08:21   Napló: Seholsincs