NAPLÓK: Minimal Planet Legutóbbi olvasó: 2025-11-16 00:22 Összes olvasás: 166388| 1928. | [tulajdonos]: óvakodás | 2025-11-13 21:15 | Sokadszorra látom a csepeli HÉV-végállomásnál a kiírást: "Beware of trains!"
Néha óvakodom, néha nem, ez van. Mivel ma az orrom előtt ment el a szerelvény, van időm, és betartom a szabályt.
Ám közben eszembe jut, hogy angolul hogy mondják azt, hogy hód.
Mondtam is magamnak, milyen király, hogy ma összehozok egy angol szójátékot...
Óvakodj a vasúti hódoktól!
Beaver of trains! | |
| 1927. | [tulajdonos]: senki | 2025-11-09 09:38 | Ki írta ezt az emlékiratot?
Senki. Ez egy nemoár. | |
| 1925. | [tulajdonos]: impresszum | 2025-11-07 19:32 | | Érdemes nézegetni az impresszumot, ma például eltűnt Németh Bálint neve. Szerkesztő volt ugyan, de egyetlen megszólalására sem emlékszem. Mindenesetre a "Kiemelt ajánlatunk" rovatban az ő verse olvasható. Általánosságban elmondható, hogy errefelé nem szoktak elbúcsúzni a szerkesztőségből kikerülő tagoktól. | |
| 1924. | [tulajdonos]: időzavar | 2025-11-07 17:02 | | Jaj, mindjárt éjfél, boldog ó évet kívánok, remélem, nem késtem el. | |
| 1923. | [tulajdonos]: tudom, ez már fáj | 2025-10-09 10:54 | | Az idős amerikai filmsztár kérdezi a házvezetőnőjét: Mary, milyen ablaktisztítót használ? Mire a válasz: Clint, Eastwood. | |
| 1922. | [tulajdonos]: kötött? | 2025-10-04 18:47 | Van egy aggodalmam. Na jó, tompítok rajta... Kérdésem.
Ha valaki azonos szótagszámú sorokba tördeli a versét, és a sorvégeken rímeket, de legalábbis rímnek látszó megoldásokat alkalmaz, akkor ő kötött formában ír? Nekem úgy tűnik, hogy egy ilyen konszenzus alakult ki a Dokkon. Szerény véleményem szerint ez még nem kötött forma. Egy lépés a kötött forma felé, de nem elég. A stabil szótagszám az ütemhangsúlyos verselésnél fontos, de csak akkor van értelme, ha a költő a szövegben a nyelv megerőszakolása nélkül alakítja ki az ütemeket. Ha nem alakulnak ki az ütemek, csak a szótagszám stimmel, akkor ez annyi, mint amikor állásinterjún azt mondják a pályázónak, hogy "majd értesítjük".
Furcsa ez az egész tőlem, mert én a szöveg természetes lélegzését tartom fontosnak, valamiféle intenzitást, mely lehet gyorsulás, lassulás, emelkedés, elhalkulás, ami nem kötődik előre rögzített szabályokhoz, hanem spontán alakul ki. Ráadásul egy professzionális felolvasás a legkevésbé kötött szövegből is tud egy akusztikailag szinte kötött forma illúzióját keltő élményt nyújtani. | |
| 1921. | [tulajdonos]: ne csak | 2025-09-30 20:26 | A szánkót mondjad, ne csak a ródlit.
Ne kelljen benned mindig csalódni.
| |
| 1920. | [tulajdonos]: krtrs prz | 2025-09-30 15:37 | | Kedves Gyuri, köszönöm a megjegyzésedet, meglehetősen egybevág azzal, amit írtam. Ha a prózát történetmesélésnek fogjuk fel, akkor nyilvánvaló, hogy prózát csak annak kellene írnia, akinek ehhez megfelelő tehetsége van. Ha a prózát mint szöveget tételezzük, annak megalkotásához is kell tehetség, de az jóval általánosabb jellegű, mint a történetmesélési tálentum. Egy biztos, sokkal többen írnak prózát, mint kellene. Egy részük azért sétál bele ebbe a csapdába, mert arra gondol, hogy verset senki nem olvas, nagyobb sikert fog aratni, ha a próza világába kirándul. Szerintem kortárs magyar prózát sem nagyon olvasnak, tehát a prózával elérendő siker is bizonytalan, mint a kutya vacsorája. Az emberről, mint világba vetett esendő és szerencsétlen és gonosz és törekvő és jó és bizakodó, reménykedő és csalódó (folytathatnám) lényről a klasszikus íróktól többet tudok meg, mint a kortársaktól. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1919. | Duma György: 1911 | 2025-09-30 12:42 | Kedves MP, néhány napi távollétem okán nem tudtam leellenőrizni, ami gyanúként felmerült bennem a bejegyzésed kapcsán. Hazatérvén átvizsgáltam a többezer kötetre rúgó “könyvtáramat” és valóban, beigazolódott a gyanúm, alig tucatnyi hazai kortárs regény lapul közöttük!
Nem így a külföldi kortárs írókkal, akik művei egész polcokat foglalnak el. Persze, árnyalná a képet, ha a kortárs jelzőt nem vennénk annyira szigorúan, hisz Szabó Magdával és Lázár Ervinnel közel ötven, Karinthy Ferenccel több, mint harminc, de még Örkény Istvánnal is volt több, mint húsz közös évem, s mindnyájan saját polcokkal rendelkeznek nálam. Ezzel együtt mellbevágó a tény, az alig tucat.
Ami talán még meglepőbb, ezek közül is csupán kettő (!) olyan van, ami mélyen, vagy még mélyebben nyomot hagyott bennem. Nyilván bennem a hiba, pedig, Isten látja lelkemet, semmi szándékosság nincs ebben. Talán benned már jobban kiérlelődött a magyarázat, én egyelőre csak némán bámulok. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
