A jövõ felé
Állok hangtalan, hosszan merengve,
A jelen gondfákkal benőtt árnyékos partján,
S egy apró remény- gázlón hitetlenkedve
A jövő felé indulok, imbolygó léptekkel tétován.
Sodródom a hömpölygő időben erőtlenül,
Lábam alatt hétköznapok, ritka ünnepek,
Fájdalmak húznak hínárként, hitem néha alámerül,
S nem tudom a jövő partjára kilépek-e, vagy elveszek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.