Toroczkay András : A fej kiöntése

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38997 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Ligeti Éva: Széttolt világban
Pálóczi Antal: Archaikus torzó
Pálóczi Antal: Rorschach teszt
Pálóczi Antal: Negyven napos
Duma György: Rosszkedvem üres
Duma György: Másodpercesek 2.
Duma György: Vérfoltos pillanat
Duma György: A semmi peremén
Vasi Ferenc Zoltán: Gyászidőben
Vasi Ferenc Zoltán: Álomelőttes
FRISS FÓRUMOK

Duma György 12 órája
Tamási József 15 órája
Gyors & Gyilkos 15 órája
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Kosztolányi Mária 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Karaffa Gyula 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Egry Artúr 2 napja
Tímea Lantos 3 napja
Gyurcsi - Zalán György 3 napja
Vasi Ferenc Zoltán 3 napja
Tóth János Janus 4 napja
DOKK_FAQ 5 napja
Pálóczi Antal 6 napja
Mórotz Krisztina 7 napja
Nagyító 7 napja
Szilasi Katalin 8 napja
Geréb János 12 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 7 órája
Gyurcsi 12 órája
A vádlottak padján 21 órája
Baltazar 1 napja
Janus naplója 1 napja
négysorosok 1 napja
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 3 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 3 napja
Zúzmara 3 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. 4 napja
nélküled 4 napja
Nyakas 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 5 napja
Hetedíziglen 6 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 6 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Toroczkay András
A fej kiöntése

1.

Eszembe jut egy régi verssorom
(Panaszra semmi ok)

Csak mosolygok rajta most,
és a bolt legolcsóbb ízű kávéját szürcsölöm.

2.

Egy celofánnal bebugyolált rezsóra súlyos fémvödröket rakunk
sunyi, ragacsos viasz forr láthatatlanul bennük.
A rezsó fekete korongján korommá égett viasz füstjében hallgatunk.
Odakint viharos erejű a szél,
az ablakok tehát becsukva. Konténerbörtön.
Ólomszürke füsttől, a forró felhőtől köhögünk, büfögünk, fingunk.

Ketten vagyunk, hogy lássuk önmagunk.

Aztán bekapcsoljuk a rádiót.
A sztárok ajándékát, az ajándékok sztárját hallgatjuk.
Ha nincs más!
Beszél a semmiről, amit a fejében hall: csak kinyitja a száját
és kiömlik a fekete, ütött-kopott hangfalak rácsán
ez az évezredes recsegő űr. Istenek ásítása.

Hátunkba szúró fájdalommal mélázva
a térdünkön tartott gipsz-szarkofág felé görnyedünk,

a fej kiöntése a legnehezebb, a kezeké a legkönnyebb és legunalmasabb.

és együtt érjük el a mélypontot,
keserűen elröhögcsélünk magunkban
nyomorult, éppen összeomló életünk szilánkjain.

Még élvezzük is szinte már,
ahogy a konténer koszos padlójánál is mélyebbre csúszva
csak a négy órát várjuk, mintha az megválthatna minket.

3.

Ha eljön végre, Pisti átöltözik, aztán beköszönünk a főnökeinknek.

Hárman vannak, egy család.
A műhely meg a mennyország –
a konténerhez képest káprázatosan csodás világ,
egy konténeren túli szféra. Tündérekkel, dinoszauroszokkal,
megrendelőkkel, filmrendezőkkel; maga a rend, jólét, és nyugalom szigete.

A főszobrász fogínysorvadásos mosolyával
olyankor minket kiküld, nyílvánvalóan
zavarná őket a diplomám,
meg az üzleti titkaik minket,
mikor megkapjuk az órabért.
(És néha majdnem mindet.)

4.

Hát egyszer azt látom, mikor a konténerkulcsot kérem el,
hogy épp egy hatalmas, ember nagyságú péniszen dolgoznak
ezek a komoly, kopasz, zsugori mesteremberek!

Azt a cirkuszt, azt a kuncogást, azt a pókerarcot!
Képzeld:

A pénisz alkatrészeit bánatos pofával, mégis serényen kasírozta az egyik,
a másik épp egy másfél mázsás disznófej nagyságú sikamlós herét pacsmagolt valami rózsaszín lével,
a harmadik meg a makk bevágását csinosítgatta egy éles vésővel óvatosan
(látszott, hogy imádkozik, nehogy bármi szembe köpje).

Mosolyogva hajtottam be az ajtót.
(Panaszra semmi ok.)

Később, mikor meséltem Pistinek,
már a Lukomina (?) téren telitüdőnkből röhögtünk,
és közben tiszta szívünkből ragyogtunk, emlékszem,
a félig lerombolt ház egyetlen még álló falával labdázó
mackónadrágos dagadt srácnak is köszöntünk,
(Ez persze hazugság: sohasem tettünk ilyet,
akkor sem, csak röhögtünk rajta, ő pedig ránk bámult.)

Azután a hosszú Róna utcán
a szokásos kávénkat meginni
egy apró kis boltba battyogtunk,

hogy kezünkben a kávéval,
ruhámon a viasszal, szememen a félig átlátszó fáradtság-hártyával,
a jól bevált kukához érjünk, Pisti nyugodtan cigit sodorjon magának,

és a buszig sétálva kezünkben kávéval, cigarettával
beszélgessünk csendesen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-04-03 00:25   Napló: Bátai Tibor
2025-04-02 22:19       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth János Janus Fűszál csöppnyi éle (Reflexvers J.A.)
2025-04-02 19:26   Napló: Gyurcsi
2025-04-02 19:24   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-04-02 16:51   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-04-02 16:36   új fórumbejegyzés: Tamási József
2025-04-02 16:30   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-04-02 10:21   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-04-02 10:15   Napló: A vádlottak padján
2025-04-02 08:27       ÚJ bírálandokk-VERS: Vasi Ferenc Zoltán Húsvét természetélménye