Toroczkay András : A fej kiöntése

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 11 órája
Farkas György 11 órája
Cservinka Dávid 13 órája
Filip Tamás 22 órája
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 15 napja
Vadas Tibor 15 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 1 órája
Ötvös Németh Edit naplója 3 órája
A fény nem publikus 3 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 4 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 8 órája
Gyurcsi 8 órája
Jószándékú párbeszélgetés 10 órája
A vádlottak padján 11 órája
Hetedíziglen 23 órája
az univerzum szélén 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
nélküled 2 napja
mix 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Toroczkay András
A fej kiöntése

1.

Eszembe jut egy régi verssorom
(Panaszra semmi ok)

Csak mosolygok rajta most,
és a bolt legolcsóbb ízű kávéját szürcsölöm.

2.

Egy celofánnal bebugyolált rezsóra súlyos fémvödröket rakunk
sunyi, ragacsos viasz forr láthatatlanul bennük.
A rezsó fekete korongján korommá égett viasz füstjében hallgatunk.
Odakint viharos erejű a szél,
az ablakok tehát becsukva. Konténerbörtön.
Ólomszürke füsttől, a forró felhőtől köhögünk, büfögünk, fingunk.

Ketten vagyunk, hogy lássuk önmagunk.

Aztán bekapcsoljuk a rádiót.
A sztárok ajándékát, az ajándékok sztárját hallgatjuk.
Ha nincs más!
Beszél a semmiről, amit a fejében hall: csak kinyitja a száját
és kiömlik a fekete, ütött-kopott hangfalak rácsán
ez az évezredes recsegő űr. Istenek ásítása.

Hátunkba szúró fájdalommal mélázva
a térdünkön tartott gipsz-szarkofág felé görnyedünk,

a fej kiöntése a legnehezebb, a kezeké a legkönnyebb és legunalmasabb.

és együtt érjük el a mélypontot,
keserűen elröhögcsélünk magunkban
nyomorult, éppen összeomló életünk szilánkjain.

Még élvezzük is szinte már,
ahogy a konténer koszos padlójánál is mélyebbre csúszva
csak a négy órát várjuk, mintha az megválthatna minket.

3.

Ha eljön végre, Pisti átöltözik, aztán beköszönünk a főnökeinknek.

Hárman vannak, egy család.
A műhely meg a mennyország –
a konténerhez képest káprázatosan csodás világ,
egy konténeren túli szféra. Tündérekkel, dinoszauroszokkal,
megrendelőkkel, filmrendezőkkel; maga a rend, jólét, és nyugalom szigete.

A főszobrász fogínysorvadásos mosolyával
olyankor minket kiküld, nyílvánvalóan
zavarná őket a diplomám,
meg az üzleti titkaik minket,
mikor megkapjuk az órabért.
(És néha majdnem mindet.)

4.

Hát egyszer azt látom, mikor a konténerkulcsot kérem el,
hogy épp egy hatalmas, ember nagyságú péniszen dolgoznak
ezek a komoly, kopasz, zsugori mesteremberek!

Azt a cirkuszt, azt a kuncogást, azt a pókerarcot!
Képzeld:

A pénisz alkatrészeit bánatos pofával, mégis serényen kasírozta az egyik,
a másik épp egy másfél mázsás disznófej nagyságú sikamlós herét pacsmagolt valami rózsaszín lével,
a harmadik meg a makk bevágását csinosítgatta egy éles vésővel óvatosan
(látszott, hogy imádkozik, nehogy bármi szembe köpje).

Mosolyogva hajtottam be az ajtót.
(Panaszra semmi ok.)

Később, mikor meséltem Pistinek,
már a Lukomina (?) téren telitüdőnkből röhögtünk,
és közben tiszta szívünkből ragyogtunk, emlékszem,
a félig lerombolt ház egyetlen még álló falával labdázó
mackónadrágos dagadt srácnak is köszöntünk,
(Ez persze hazugság: sohasem tettünk ilyet,
akkor sem, csak röhögtünk rajta, ő pedig ránk bámult.)

Azután a hosszú Róna utcán
a szokásos kávénkat meginni
egy apró kis boltba battyogtunk,

hogy kezünkben a kávéval,
ruhámon a viasszal, szememen a félig átlátszó fáradtság-hártyával,
a jól bevált kukához érjünk, Pisti nyugodtan cigit sodorjon magának,

és a buszig sétálva kezünkben kávéval, cigarettával
beszélgessünk csendesen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 20:31   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 19:56   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 18:28   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2024-03-28 18:18   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 17:20   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:20   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 13:15   Napló: Gyurcsi
2024-03-28 10:54   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS