A folyó is én vagyok
Úgy rémlik: a nevemet,
vagy ahogyan manapság hívnak, tulajdonképpen
egyszerre kaptam azzal a felismeréssel,
hogy a fonémák ilyen elrendeződése
egy – egyébként általam még soha nem látott –
Debrecen környékén lévő patak (talán folyó) neve is.
Ugyanebben az időben olvastam – talán éppen 7 évvel ezelőtt –
Borges egyik könyvében egy ősrégi metaforát.
Piliscsabán, a magyar könyvtár örökké morajló olvasótermében
darabig lecsendesített mindent odakint és odabent,
bár még nem értettem, természetesen azonnal magával ragadott.
A metafora szerint az idő folyó, de a folyó is én vagyok.
Tökéletesen csak később sikerült megértenem.
Emlékszem a hajnalra,
amikor kölcsönadtam Istennek körülbelül hetvenhét forintot.
És arra a hétre, amikor apró, valamint azóta is tartó csodákban,
az utolsó forintig megadta.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
