Az utolsó perc



Emlékek kútjába gondolatom zuhan
Akár gémeskútba a mohás faveder,
A múlt vizébe ér s tompán csobban
Hullámot kelt s egy régi érzést emel.

Fakó elmosott érzés kúszik egyre fel
Az idő évtéglákkal kirakott fala mentén,
Mire a kávára ér már epedő lélekkel,
S remegő szívvel mohón kortyolom én.

De más már az érzés mi tíz éve volt,
Mikor rigó dalolt a napsütötte fán,
˝Holnap várlak!˝ búcsúzon így szólt,
De az árvaság fogadott, nem az Édesapám.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.