A költõkhöz



Mint vörös hagyma illóolaja
Versed lassan szememre szállt,
S tükréből, mint csigát csalogatja
A sós tenger legkisebb rokonát.

Bár szavaid nem csípősen szólnak
Csak mit elérnek, az lesz ugyanaz
A sorok a lelkemre erősen hatnak
Pengetve lágyan szomorú húrokat.

De olvastam más szép versedet!
Ami cirógatva megcsiklandozott,
S lelkem ilyenkor vígan nevetett
S a könny az örömtől fogantatott.

Volt ám versed mi suttogva mesélt!
Belém karolt, ölelt, s röpített tova,
Felfedve a tájak arcát, vagy rejtekét
Hol szivárvány alatt zöldell a moha.

Akadt versed miben szerelem ragyog,
Mint illatfelhőben fürdő mezei virág,
Romantikába öltöztek az elmúló napok
S csókban fürödtek a lázas éjszakák.

És volt mi után agyamban csend lett,
Mert mély volt a fájdalmas gondolat,
Mit a tollad szürkén, s ijesztőn festett
S rettegtem, mint napfogyatkozás alatt.

Ha ilyen érzéseket keltesz, nekem költő vagy
Ezt helyes szótagszámmal, vagy nélküle teszed,
Ha lelkemben írásod hasonló mély nyomot hagy
Én a versek közé emelem s tűzöm, a TE versedet!

S végül, kinek kritikába hajlik át bíráló sora!
Két fontos dolgot ne felejts el kérlek, soha!
Tiszteld az alkotást, legyen az neked fura,
Mert az ember ki írta, egy érző lélek otthona!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A hársfán túl (Budapest, 2005)
Kiadó: Unisher