Tenyerem lassan az ürességre zárom
Pillantásom támolyog szempillám alatt,
Ágyam felett illan már álmom,
Foltozott kedvem újra szétszakadt.
A párkány tetején napsugár zuhan át,
A falra rajzol egy fekete árnyat,
Modellt a kopott ablakkereszt állt,
Sóhajommal díszítem fakuló fejfámat…
