Itt hagyom végleg
zablát tesz az ősz a szilaj napsugárra
fékezi égető, vad száguldását,
gyér dombtetőn csak poroszkálva
rozsda-sárga fűre festi az idő múlását.
a délutánnak még alig volt érkezése
hogy ráterüljön a színesedő tájra,
máris eljött száműzetése
alkony fekteti a napot bíbor ágyba.
csillagok vacognak a meztelen égen
sopánkodó fényeiket hullajtják,
lelkem köztük bolyong a végtelen téren
a magány tüskéi egyre csak karcolják.
testem visszarántja, bilincseit rakja rá a lét
s egy vonal kerül bensőm falára,
emlékeim a földön szanaszét,
itt hagyom őket végleg nemsokára.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
