Petõfire emlékezem



Költészet. Cseng fülemben a szent szó,
Édes dallam ez lelkem legmélyére bújó,
Érzések kelnek nyitva szívem ablakát,
Képek teremnek, s látom a rónát és Tiszát.

Ballag a szép folyó partján meghajolnak a fák
Vizében az árnyékok sötét arcukat mossák,
A Nap az ég tetején megáll, a vízbe belebámul,
Lentről visszanéz magára, de arcizma se rándul.

Majd elindul, lágy sugarával a pusztát cirógatja,
Hol a gulyás a kútnál inge ujját hirtelen fölhajtja,
A mohás favedret, mely szinte hallhatóan szárad,
A kútba lelöki, kihúzza, csinál így vagy százat.

Vályúnál marhák tolongnak az ősi szürkefajta,
Bőg egy nagyot az egyik, majd a hűs vizet issza,
A csapzott puli a csikós lábánál csúfolja a tájat,
Nyelve kilóg, s liheg, az ebédre még várhat.

Költészet. Cseng fülemben a szent szó,
Ágyú dörög, kard csattog, trombitaszó,
Édes hazám tested rúgják durva lábak,
Fiaid vérük ontják a Szent Szabadságnak!

A róna csatatér lett s nem délibáb az a dombokon,
Magyar huszárok halnak ott ezen az alkonyon,
Tajtékos lovaik vérrel festett zöld pázsiton
A halálba vágtatnak, s a domb lesz szomorú sírhalom.

A Nap elbújik, száját a felhőközt összeharapja,
S az ég peremén szivárgó vérét a szél maszatolja,
Fekete este lett a tejúton csillagok térdelve
Fénykönnyeik szórják a tengernyi holttestre.

Mire kel a Nap s lesz fekete Világos,
Zászlók a földön, mind véres és sáros,
Árvák jajongnak, anya temeti drága fiait,
Most mély gyász, s csorbul a remény s a hit.

Költészet. Fülemben cseng a szó,
Házadon Néked is fekete zászló,
A természet s szerelem is gyászol,
Halott, halott a költő, Petőfi Sándor.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Csendbe ölelve (Mezõcsát, 2006)
Kiadó: Magán kiadás /Z-press kiadó/