Termek

Termeket
Szült az élet,
Olyanokat melyben
Téged,
A halványodó fények
Keresnek.
Árva asztalt,
S széket,
Melyen alakok utaznak.
Arcaikról üres
Hangokat hallanak
A termek ólom lécből
Vert kerítései.
Üres sárgás fényt,
Zuhanó plafonokat,
Melyeket az eső hideg
Cseppjei lemosnak.
Falakat, s talán
Ablakokat.
Keresztül húzódó,
Vörös függönyt.
Termeket.
Melyben látni
Az élet módszerét;
Mint kristálypoharak
A földre hullnak,
Szilánkjai szívünkben
Utolsó pillantásunkkor
Bent ragadnak.

2006






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.