BOCSÁSD MEG…

Tudom, majd így kéne kezdenem,
hogy : kérlek, bocsáss meg nekem,
hogy kínoztalak és kínozlak ma is -
de nem tehetem, mert - Istenemre- élvezem...
Neked a szerelem valami lágy, fennkölt valami
és ha megvallod, én szinte félek hallani
mert neked a szerelem kegy, adomány, malaszt
de nekem nem az, nekem nem az!
Megalázlak, de mégis
veled szenvedek én is.
Tudom, majd így kéne kezdenem:
bocsásd meg, hogy kínoztalak,
pedig szeretlek iszonytató szenvedéllyel
igaz, főleg akkor, ha jön az éjjel
de ha nappal akarsz engem, akkor rámtör a harag-
mert te tudsz szeretni, talán szereted magad
de bennem nincs más, csak düh, féltékenység, valami
megátalkodott érzékenység
hogy szeretsz, hogy pont engem-
aki meg sem érdemlem.
Tudom, majd így kéne kezdenem:
bocsásd meg, hogy kínoztalak,
ha düh önt el, mert mással beszélsz, másra nézel
nem tehetek róla, ez átkos kényszer
egy eszköz, s a célja, hogy bántsalak, s ha neked ez fáj
gonosz örömmel tölt el, s máris szűnik a dac...
Talán szeretlek, hisz rettegek, hogy elveszítlek
de nekem önzés a szerelem
te csak velem - és nekem
élsz, máshol nem létezel.
Tudom, majd így kéne kezdenem,
hogy : kérlek, bocsáss meg nekem,
ha rettegsz tőlem, mert sakkban tartalak -
tudom, nem csupán azért, hogy már ne bántsalak -
azt mondod nekem, hogy imádsz, kielégítve ezzel
gyötrődő, állatias, önző szenvedélyem...
A magam módján szeretlek, bár szeretném tudni
mi a szerelem, neked nem az
- jól tudom -, ami nekem,
mert én folyton vétkezem.

Tudom, így kéne kezdenem,
hogy : kérlek, bocsáss meg nekem,
bocsásd meg, hogy kínoztalak, és kínozlak ma is-
de nem tehetem, mert - Istenemre - élvezem!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.