Háttérzene:Ray Charles


  

   Budapest, mindenemet neked adtam,
   és most semmi se vagyok,
   ebéd és vacsora között csipegettél belőlem,
   én voltam az, akit csak
   úgy, mellesleg rágcsáltál,
   a sósropid voltam,
   fennkölt szavakkal és fokhagymabűzös szavakkal
   találkoztam hatalmas szádban,
   Whitman füveivel és Csokonai kulacsával;
   Tébolyoddal és tetszenivágyásoddal
   kellett szembenéznem,
   émelyegnem elfogultságodtól és
   objektivitásodtól,
   mert szégyentelenül fölkínáltam magam,
   pedig tudtam, meg kéne javulnom, nem lehetek tovább a Te
   ócska kurvád,
   nem zsákmányolhatom ki magam, végkimerülésig,
   egy utolsó strici miatt, aki a
   pusztító önszeretetet választotta,
   igen, romlott Nárcisz virágzik
   kertjeidben,
   megannyi krematórium nő utcáidban,
   parkjaid tavasszal, nyáron, ősszel,
   télen hamuszín hangon énekelnek,
   minden lélekbe bekúszol és mindent
   szétrágsz!
   1900 és 2000 között,
   Te kopaszodó,
   Te okoskodó,
   Te ókínaiul, ógörögül, ó-óul
   perfekt beszélő, Te aluljáróban gennyes lábad
   mutogató,
   Te hatalmas kereszttel a
   nyakadban hivalkodó,
   Te száz forintnak ötven a fele,
   sírva vígadó, utolsó szerelmem,
   én elhagylak téged,
   én azon az ösvényen isten
   bizony végigfutok,
   vagy csak fekszem tovább, itt az
   ágyamon, és előveszem a Bibliát,
   és a Kivonulás Könyvét olvasom,
   és Ray Charles Georgiáról énekel.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Élet és irodalom, 1995
Kötetben: Zadarnál a tenger (Budapest, 1997)
Kiadó: Orpheusz