ébredés

asztalról pattanó atom
bombáz porszemet,
robaja hatalmas csend,
zsebkendő gyűrve, eltemet
pityergő tegnapot,
éjjelt vág az óra-borotva,
a hajnali-éber rikoltó,
fejére nyomnak morogva
álom-mérges barackot,
s ő megszeppenve ül,
lassan indul a gondolat
nyögve, lendületlenül
csikordul a térben,
az ébredő jövő
megnyikkan térdben,
ropogva nyújtózik s veszi
megszokás-papucsát,
tükörbe nézve kérdi:
mi újság odaát?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.