tabula rasa

1.

a tükörben megsimítom bizsergő arcomat
egy hatalmas tenyér emlékét
sebemre nézek meztelen hasamra
amit gondos orvoskezek régóta bevarrtak
már a szőr is benőtte
mint a fű a behegedett sírokat

2.

most arra gondolok hogy a tanítványokon
vagy a tanárokon kérik majd vajon számon
az anyagot végül amit a koporsókba rejtettek el
azután ősz hajamra téved és egyre többet téved
a szemüveg mögött irreálisra nőtt szemem

3.

keserűen elhúzom számat
az elkötött levágott kidobott
hatodik ujjaim már csak néha kerülnek szóba
és te is te csuklómról lehullott óra
amit órákig kerestem az albérletemben sírva

4.

soha nem juthatsz eszembe
mint az a nap sem mikor füzetem
egy tiszta lapjára álmosan felírtam
házi feladat
és emlékszem könnybe lábadt a szemem

5.

isten is vizsgázik halálunkkor
kezét tördelve néz ránk
és örül minden jó válasznak
amit némán ő súg nekünk





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.