Tatár Sándor : ,A szénszünetre eljött a nyár...’

Tatár Sándor

,A szénszünetre eljött a nyár...’



     Meg kellett volna tartani.
     Meg kellett volna tartani, akkor most
     lenne, aki elnéző s csak leheletnyit
     (s főképpen nem gonoszan) gúnyos
     mosollyal nyugtázza,
     hogy megint túlfőzted a félkemény-tojást
     A sárgája legközepéről hiányzik a
     szív, az a kis sötétsárga,
     lágynak-maradt rész;  az egész
     fakósárga, száraz és morzsalékos
     Igen igen, a porceláncsészét lehet (sőt...),
     hogy nem öblítette volna azonnal el,
     s így estéről estére mind határozottabb
     lenne az Earl Greytől a barna karima;
     Dehát mi van most?  vagy minden mást hagyva őrzöd
     a föltett vizedet  vagy fogadhatsz rá akár,
     hogy a kanna alján  ujjnyi vastag vízig és két
     izgága tucat buborékig elforr
     Meg kellett volna tartani
     Ha mindjárt kis félhold-körmök marad-
     tak volna is utána a mosdó peremén

     Mandulavirág                      Ez jut
     eszedbe,  mandulavirág
     S úgy elszégyelled magad, hogy
     már-már merevedésed támad tőle
     Mandulavirág, most, amikor egy új évezred kezd
     áttetszeni, mondják, a régi
     mind báb-burok-szerűbb, hártyává vékonyodó
     bőrén!   Ami bármit jelentsen (hozzon) is,
     annyi bizonyos, hogy céhtársaid közül
     sokan már órabérért ülnek sorban
     részvényjegyzés hajnalán

     A folyó piszkos hullámai fölött
     sirályok            Nem sokkal jobb(ak) ez se (ők se),
     a mandulavirágnál, bár ezt (...) legalább látod
     Hát persze ez soványka mentség
     Mentség?  Ó hogyne!  Fél tucatot parancsolsz?
     Meg kellett volna tartani
     A sötét leszállván a folyó tükrén
     fények remegnek elültek a sirályok
     nem látszik a piszok az egész vízfelszín
     sötét, mint az olaj         Lehet a langyos estben
     mindenféle hűvös korlátokra dőlni
     De ha nincs kivel összenézni  és
     összevetni a szelet, akkor jobb, ha nem
     hoz semmi illatot
        Persze a
     szelet kurvára nem érdekli a szaglóhámok szenvelgő magánya

     Meg kellett volna tartani        Így persze hogy nincs,
     aki megmondja, milyen címen állítsd,
     de sokkal inkább ne állítsd ki
     az elrontott strófákat/akvarelleket.

Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.