Már túl vagyok a szétválasztáson -A Levelek egy addiktológiáról ciklusból

már kezdek félni nem csak okosabb bölcsebb
hanem „látó” is leszek a sok Nootropiltól
melyet naponta tömnek belém itt az addiktológián
képzelem sokszor jövőm de furcsa nem a további földi létem
hanem majdani halálom utáni sorsom látom
tisztán egy hatalmas képernyőre kivetítve
már túl vagyok a szétválasztáson a jobb oldalra irányítanak
testem nincs nem érzem egykori földi súlyát és minden megerőltetés nélkül
átsétálhatok az „Atya országa” feliratú tölgyfaajtóra emlékeztető kapun
s jönnek szép sorban egykori szeretteim hintenek rám
rózsaillatra emlékeztető szirmokat
fürdetnek tisztára sikálják mennyei szellem - lelkem
jön eddig sosem látott féllábú suszter apám
anyám László és György bátyáim  Bözsi sógornőm
Pali sógorom első apósom László utána a második Radnai György
végül földi életemben nagyon szeretett anyósom Sunyál Valéria
de itt mint tudatják velem senkinek nincs neve
itt mindenki egy szellem - lélek és valamennyiüknek meg van a feladata
ez országban nincs kápó mint egykor a földi halállágerekben
ki hajtana bárkit mindenki teszi a dolgát
itt a lét örök a feladat nincs határidőhöz kötve
s maga az ország ura az Atya osztja nékem is az első feladatot
a „Mennyei Könyvkiadó” vezetésével bíz meg
tejhatalommal ruház fel: szerkesztő egyben főszerkesztő leszek
csak verseskötetek jelenhetnek meg a kiadónál
olyan versekkel melyeket a szerzők földi létük
befejezése után itt e gyönyörű országban alkottak
hatalmas könyvtárnyi verseskötet jelent már meg ez ideig
s valamennyi szellem - léleknek kötelező elolvasni a könyveket
idejük véges itt nincs hajsza futás rohanás
s egyszerre csak megjelenik Görög Imre Jobbágy Károly Csikász Pista
K. Kovács István – Latinovits egykori színész társa – Hunyadi István
Gyevi Károly és Garai Gábor egykori költő barátaim
az itt szokásos módon üdvözölnek: hintenek rám ők is szirmokat
a magunk módján kommunikálunk és nagyon örülünk egymásnak
mivel nevük itt nékik sincs minden szellem - lélek
csak KÖLTŐnek szólítja valamennyiüket - - -
már kezdek félni nem csak okosabb bölcsebb
leszek hanem végleg elbutulok a sok Nootropiltól
melyet naponta tömnek belém itt az addiktológián
de ha tudnám: képzeletem bizonyosan igaz lesz
dupla adagot is felíratnék magamnak Dévényi főorvos asszonnyal
s beszedném örömmel be bizony be én
                                                                  Balassagyarmat. 2003. február 08.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: Röpke Ívek (antológia) (Balassagyarmat, 2003)
Kiadó: Madách Imre Városi Könyvtár, Balassagyarmat